Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - A vidéki műhelyek

fiatalkori, akadémiai dicséretet nyert Férfi és nő lemásoltatására, tanulmányt ígért az Új Magyar Múzeum helyére lépő Tudományos Értekező számára a Tragédiának motívumot kölcsönző frenológiáról és egy füst alatt felhatalmazta földijét és barátját (pénzt mellékelve) öt folyóirat előfizetésére.

137 Az irodalom napi ügyeiben, hírlapi vitáiban való tájékozódást tovább nehezítette, hogy amíg Pesten az álnevek mögé rejtőző szerzők kiléte szóbeszéd tárgya volt, a vidéken élők esetében itt is információhiánnyal kellett számolni. Ebből félreértések sora származott. Korábban tárgyaltuk Gyulai Pál támadását a Hölgyfutár költői ellen és ennek keretében azt a balfogást, hogy a fűzfapoéták közé sorolta a Rém Elek álnéven író Tompát és a Mika álnevet használó Erdélyit is. Szerzőit Nagy Ignác szerkesztő megvédte ugyan, de Tompa egyre növekvő gyanakvással olvasta a kritikákat. Szilveszter, azaz Berecz Károly, a költőnek még reformkori barátja Visszatekintés az 1850-ik évi magyar szépirodalomra c. szemléjében megállapította, hogy Tompa újabb versei felülhaladják a régieket (Pesti Napló, 1851. január 22.). Az „egy idő óta némi emelkedettség" kitételt azonban régebbi művei alábecsüléseként értelmezte, és átmenetileg visszavonta verskéziratait a lapoktól. A Pesti Napló 1851. március 18-i számában E. P. [= Ember Pál, azaz Erdélyi János] a szerző nevének említése nélkül ugyan, de kihagyható versnek ítélte a Losonczi Phönix I. kötetéből Tompa ott közölt, Rege a selyembogárról c. költeményét. A költő a kormánylap, a Magyar Hírlap március 30-i számában szinte elátkozta kritikusát, indulatában megsértve még a hallgatólagos nemzeti közvélekedést is: „A forradalomban annyi szép és jó elveszett, országok és népek ábrázata változott meg, csak a copfos és parádés tanokat nem vitte el az ördög."

138 Párhuzamosan zajlott egy derűsebb, de éppoly groteszk törté137 Madách Imre összes művei, s. a. r. Halász Gábor, Bp. 1942. II. 930-933. (levele Nagy Ivánnak; Alsósztregova, 1861. dec. 23.) 138 Az esetek T. Erdélyi Ilona, Bisztray Gyula és Somogyi Sándor jegyzeteiből állíthatók össze: ErdLev II. 28. és 416. (itt téves, hogy a Losonczi Phönix II. kötetéről van szó); TMLev I. 124-125., 130., 430., GyPLev 66., 71., 579.