Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - A vidéki műhelyek

net. A Hölgyfutár 1851. január 17-én közölte Arany Év kezdetén c. helyzetdalát, amelyben „Egy ismeretlen poéta dolgozótársul köti magát", verseket ígérve, kívánságát pedig a refrénben foglalva össze: „Legyen szíves megküldeni / Szerkesztő, kérem, a lapot." A pompás szatíra helyszínrajza vidéki környezetre utalt; ráadásul a szerző „Ariánus" álnéven jegyezte a verset, majd megkérdezte Tompát, mit szól a költeményhez. Tompa felismerte a költőt, de belement a játékba. Egy, Szemere Miklósnak írt Tompa-levélből viszont kiderül, hogy Tompa először Szemerére gondolt - és viszont. Szemere a „Ronyvafi" álnevet használta (a Ronyva melletti Lasztócon lakott), amit az Északkelet-Magyarország topográfiájában kevéssé jártas Szász Károly Tompa álnevének tartott.

139 Tompa valóban a Sajó völgyében, akkor Keleméren élt, a „Sajó" álnevet viszont Jókai Mór használta, s létezett egy „Kelemér" álnevű szerző is... Az ilyen és hasonló esetek magyarázhatják a vidéken élő alkotók tartós, állandósuló önértékelési zavarát. Ettől Arany János sem maradt mentes. A Szépirodalmi Lapok 1853. február 3-i számában „A. B.C. ex-táblabíró" Nyílt levél c. cikkében tanácsokat adott az éppen megindult folyóirat szerkesztőjének, Pákh Albertnek: ne hívja lapjához a „hangicsálókat", azaz a népieskedőket, legyen szigorú redaktor, mint hajdan az Athenaeum szerkesztői voltak; inkább közöljön jó külföldi irodalmat, mint talmi hazait. Mivel Pákh Tóth Kálmánt és a fiatal lírikusokat nem hívta meg, Aranytól viszont kért és kapott verseket, a költő magára vette az „invitáltak" miatti megrovást, a külföldi irodalomra tett célzást pedig balladáira értette. Nem eshetett jól neki az Athenaeum szigorának emlegetése sem, hiszen az azt szerkesztett triász aktív tagja, Toldy Ferenc nem sokkal korábban, az Új Magyar Múzeum 1852. augusztus 1 jei füzetében közölt lesújtó bírálatot A nagyidat cigányokról Noha a nagyrutinú Pákh Nyílt válasz c. szerkesztői cikkel bírálta a közleményt, tisztázva, hogy A. B. C. indulatát kikre vonatkoztatja („Szer>q Arany verse: AJÖM I. 447.; AJÖM XV. 329. (Arany elveszett levele Tompának; 1851. jan. 20. körül) és 339. (Tompa levele Aranynak; Kelemér, 1851. febr. 10.); TMLev I. 134. (Tompa levele Szemere Miklósnak; Kelemér, 1851. ápr. 23. - „Ponyván" sajtóhibával)