Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - A vidéki műhelyek
kötetek számát 23-ra tette, de közülük csak kilencet birtokolt, zömmel nemzedéktársai munkáit: Arany két kötetét (Katalin, A nagyidat cigányok), Garay János, Sükei Károly, Pap Endre, Lévay József munkáit, Tompától megszerezte a Regék, beszélyek kötetét, és tudott a hirdetett Virágregékről is. A kelmeiség képviselői közül Lisznyai Palóc dalok c. kötete és a Kemenesi cimbalom (Szelestey László) volt birtokában. Viszont csak hallott Barna Ignác, Beöthy Zsigmond, Nyulassy Antal, Székely József, Tuboly Viktor, Edvi Illés Pál, sőt Tóth Kálmán köteteiről és — némi meglepetést okozva - Vörösmarty Három regéjéről. 154 Ugyancsak Erdélyi János volt az, aki a Pesti Naplóban hét folytatásban elemző kritikát írt Arany János Kisebb költeményeinek két kötetéről. A verstani kérdésekben levélváltást kezdeményező szerző azonban nem tudja értelmezni (ismeretek híján) a kritika minden állítását: „Szénffy theoriáját - szégyellem megvallani - de nem ismerem. A »Magyar Sajto« nem jár hozzánk, - láttam futólag a czikket, de nem olvashattam át figyelemmel." 135 A Nyíregyházán ügyvédkedő zeneszerző és -esztéta, Szénfy Gusztáv viszont arról panaszkodott Erdélyinek, hogy csak hallomásból ismeri Aranynak A magyar nemzeti vers-idomról szóló tanulmányát, minthogy az csupán a nagykőrösi gimnázium értesítőjében jelent meg. A Pesti Naplónak nem lévén előfizetője, a szóban forgó hét lapszámot is csak némi utánjárással tudta megszerezni. Holott a tanulmány az Új Magyar Múzeum 1856. évi IX. füzetében is megjelent... 136 Az elmondottak természetesen nem vonatkoznak az 1850-es években még ismeretlen Madáchra, de fölöttébb jellemző, hogy amikor az irodalmi életbe lépett, földijének és barátjának, Nagy Ivánnak (mégA? ember tragédiája megjelenése előtt, 1861 decemberében) ugyanolyan, kérésekkel terhelt levelet küldött, mint írótársai az előző években: megkérte a Mózes pályázati beadására, a 154 ErdLev II. 102. (levele Toldy Ferencnek; Sárospatak, 1853. dec. 20.) 135 Arany 1856. szept. 4-i levelét 1. két helyen is: AJÖM XVI. 755. és ErdLev II. 137. 130 ErdLev II. 141. (Szénfy Gusztáv levele Erdélyinek; Nyíregyháza, 1856. nov. 30.)
