Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)

II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - A vidéki műhelyek

követett alapelvvé emelt.

122 Az ötlet (és persze a probléma) azonban sokkal régebbi: ugyanezt ajánlotta már - önmaga számára és mezővárosi-falusi értelmiségi társainak - Kecskeméthy Csapó Dániel, amikor 1826-ban Cegléden megnyitotta-elkezdte Holmi c., hat füzetre terjedő másolatgyűjteményét.

123 A régi életmódprobléma 1849 után új vonással is bővült: azok az energiák, amelyek a reformkorban a megyei közéletben, a kaszinókban vagy más nyilvánossági fórumokon már-már meglelték helyüket, most különcségekre pazarlódtak, depresszióba, rosszabb esetben önpusztításba torkolltak. Madách Imre nógrádi szomszédi-baráti körében például volt megszállott könyvgyűjtő (Szentiványi Bogómér Nógrádszakaiban), a technikai újdonságok megszállottja (Lutter János kelecsényi tiszttartó), mindent megverselő fűzfapoéta (Sréter Miklós tönkrejutott földbirtokos Felsősztregován) ,

124 A vidéki baráti körök a személyes ismeretségen és megbízhatóságon alapultak. (Az évtized során feljelentett költők - Sárosi, Tompa, Madách stb. - besúgói sohasem a baráti körből kerültek ki.) Itt nyugodtan és nyíltan lehetett beszélni, múltról, jelenről, világpolitikáról. A csaknem szószerinti megfelelések tétetik egymás mellé Tompa Mihály és Madách Imre egy-egy strófáját: És akkor ha általjön Péter vagy Pál úr, Sokat beszélünk az élet mivoltárúl... S tárgyat keres elménk: Borongó kedélyünk mely felderítené S melyen megpihennénk! (Tornácomon, Hanva, 1851) ™ AJÖM XVII. 152. (levele Tompának, 1858. febr. 9.) és ATOM I. 324. Sőt, az Őszikék írását is ilyennek tekintette: Arany János leveleskönyve, vál. szerk., a bevezetőt és a muzatókat készítette Sátrán Györgyi, Bp. 1982. 619. (levele Gyulai Pálnak, 1877. okt. 22.) 123 OSzK Kt. Oct. Hung. 53/1. füzet, 2. f. r. 124 Id. Balogh Károly: Gyermekkorom emlékei, id. kiadás, 75-77., 84-87. és nyomán ifj. Balogh Károly: Madách Imre az ember és a költő, Bp. é. n. [1934.] 182-185.