Kerényi Ferenc: „Szólnom kisebbség, bűn a hallgatás”. Az irodalmi élet néhány kérdése az abszolutizmus korában (Gyula, 2005)
II. fejezet: AZ IRODALMI ÉLET ÚJJÁSZERVEZŐDÉSE - A vidéki műhelyek
készi hivatás hagyott időt a versírásra, Tompa úgy egyezkedett Szilágyi Sándorral, hogy a küldött előleget költeményekkel egyenlíti ki. Az immár nős lelkész szolgálati lakásán azonban nem lehetett javítani; az alacsony, sötét, nedves, döngölt sárpadlójú paplakot Az én lakásom c, önironikus versében (1850) egyszer s mindenkorra megörökítette. Az összegezés a keleméri évekről, barátjának megfogalmazva, így hangzott: „Egy istentelen faluba eldugva, kedveszerinti emberek és társaság nélkül unalmaskodom." 119 Harmadik és egyben utolsó szolgálati helyén, a szintén Gömör megyei Hanván Tompát 1851 szeptemberétől népesebb és tehetősebb gyülekezet és (1854-től az itt is romlott állapotú parókia helyett) tágasabb szállás várta; az utóbbit Hanvay Péter helybéli földbirtokos engedte át számára, amíg az új, ötszobás paplak felépült. Ide 1856-ban költöztek át; Aranyékat az előző évben még a Hanvayházban látta vendégül családostul. 120 1857 után azonban, miután második gyermeküket is eltemették, Tompának már aligha lett volna megfelelő lakóhely: kétszeri meghurcolása, mellőzöttségi érzése súlyos depresszióvá és üldözési mániává súlyosbodott. (Minderről Fekete könyve tanúskodik, amelyet halála után 50 évvel engedett csak felbontani.) 121 Noha Tompa esete a lélektani vonások, személyiségjegyek meghatározta szélsőségesebb eset volt, a vidéki műhelyek legnagyobb pszichológiai terhelése valóban az egyhangúság, a szellemi tespedés volt, amely az ismétlődő tevékenységet végző tanárokat is elérhette. Aranyt is, akinek azonban volt javallott ellenszere, amikor 1857-ben, az immár második kisfia elvesztésén bánkódó Tompát féltve, a „commotiót" ajánlotta, ami bármiféle szellemi mozgást, tevékenységet jelenthetett, és amelyet Arany az Őszikék egyik darabjában (Naturam furcâ expellas..., 1877. július 9.) gyermekkori játékát, a tökharangot felidézve és le is rajzolva, egész életében 1,9 TMLev I. 134. (levele Szemere Miklósnak, 1851. ápr. 23.) l2U TMLevI. 217., AJÖM XVI. 538. és 704. (levelei Aranynak; Hanva, 1855. máj. 6. és 1856. máj. 24.), továbbá: Porkoláb i. m. 126-130. 121 Első, teljes szövegközlése: BpSz 1918. 175. k. 77-135.
