Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
lével. Az adatokat kérő felirat mellől minden kapcsolt, kényszerítő elemet leválasztottak, így a szólásszabadsági sérelem ügyét is. Nagy Pált 26, Deákot már csak 24 megye támogatta. Ekkor érkezett el az idő, hogy Szentkirályi bejelentse követtársa, a Pozsonyban mindeddig meg nem jelenő Ráday lemondását. Rádayt az ellenzéknek le kellett mondatnia, mielőtt az országgyűlésen bukott volna meg az ügye. így viszont Deákék jogvédő óvást jegyzőkönyvezhettek Pozsonyban, a Pest megyei ellenzék pedig „önként" hívta vissza Rádayt." Miután a rendi tábla záradék és összekapcsolás nélkül belekezdett a propozíciókba, a főrendek is felvették - három hónapos elutasítás után - a szólásszabadsági rendi üzenet tárgyalását. A főrendi válasz a szabad szólás határait emlegette, majd elutasította bírói ítéletek megkérdőjelezését. E főrendi válasz alsótáblai vitájakor Deák többórás grandiózus beszédben, melyben a jogsérelem és a szükséges jogorvoslat minden részletére kitért, összefoglalta a teljes ellenzéki álláspontot, nem feledkezve meg minden állítása precíz jogtörténeti alátámasztásáról. Csak azt jegyzi meg röviden - mondta, „hogy van ugyan jussa a kormánynak felügyelni a közbátorság fenntartására, de azt önkényes hatalommal nem gyakorolhatja..." Soha nagyobb szükség nem volt a szólás szabadságára — mondta befejezésül —, hiszen az ország alapkérdései kerülnek szőnyegre s ezért nélkülözhetetlen a szabad vita különösen azért, mert jó sajtó sincs. 58 Deák azt is elérte, hogy a már csupán az alsótáblára kötelező záradék, miszerint újoncügyi felterjesztést a főrendekhez nem tesznek a szólásszabadsági sérelem főrendek általi felterjesztése előtt, még mindig érvényben volt. November 21-én, kerületi ülésen Nagy Pál kísérletet tett a rendi álláspont további puhítására. Deák ekkor, érezve a nagy veszélyt, háttéralkut kötött: az alsótábla hat héten belül elkezdi az újoncügy részletes tárgyalását, ha közben a főrendek felterjesztik a szólásszabadsági feliratot. 1840. január közepén letelt a hat hét. A főrendek nem állták szavukat. Február elején Nagy Pál mégis az újoncügy felvételét kérte az alsótáblán. Deák tudta, hogy az utasítások miatt Nagy Pál nyerésre áll, de Klauzállal együtt legalább igyekezett a jogfeladók szája ízét megkeseríteni. Egy újoncot se addig - mondta -, míg a főrendek fel nem küldik a sérelmeket. Ha a többség mást akar, elfogadja, de hozzátéve: „... amely nemzet maga magát elhagyta, sorsát megérdemlette." A hosszú, de világos és az érzelmeket is bekapcsoló beszédet szűnni nem akaró éljenzés követte. E hangulatban Deáknak sikerült menteni a még minimálisan menthetőt. Annyit elért, hogy a rendi határozat szerint az újoncügyi törvényjavaslatot nem küldik át a főrendekhez, míg azok 57 Irományok II. 42. sz., Takáts-hagyaték 8317/cl. 5tí Deák: i. m. I. 222-, Kónyi i. m. I. 373-.
