Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
hogy a personalis célzatosan említette: kompromisszumot kellene kötni, ami az ellenzéket biztosítja, de a szenvedőkön, börtönben ülőkön és ítélet által sújtottakon is segít. A november 14-iki főrendi ülésen Batthyány Lajos mondott véleményt a kegyelemről, amnesztiáról: erről magukat a szenvedőket kell megkérdezni. Bizonyos, hogy ők nem kérnek ebből, ha ára az évek óta védelmezett jogok letiprása. Nem kívánják - folytatta Batthyány - feláldozni azt, amiért életüket is kockára tették. Wesselényi (Batthyány Regidushoz hasonlította), ha elénk állna ezt mondaná: nem kegyelem, hanem az igazság útján kell a törvénytelen vádak következményeit megszüntetni. Batthyány élesen fogalmazott: hazánkban a vádló és a bíró ugyanaz, s ezért a vádló, azaz a kormányzat a fő bűnös. 36 Közben befutott néhány új megyei követutasítás és a jogvédelem pozíciója tovább romlott. Zsedényi (aulikus szepesi követ) november 14-én rá is mutatott a jogvédelem ingatag helyzetére: már 1836-1837-ben is csak a megyék egy része tiltakozott a perek ellen, most pedig az utasítások zöme új törvényt szorgalmaz. Deák „bűne" - kimondatlanul is ez Zsedényi szavainak értelme -, hogy a törvényeket alkotni kívánó és csak mérsékelt jogvédelmet követő országgyűlési többség ellenében a kemény vonalú jogvédelmi politikát sokáig előtérbe tudta tolni, minden lehetséges furfangot bevetve. Ez persze csak így volt lehetséges, hogy a mérsékelt utasítással rendelkező követek egy része engedte magát Deák által vezetni, az alkotmányvédelem érdekében elmenve utasítása megsértése határárig. Deák úgy tudott ugyanis határozatokat szövegezni, hogy azok szolgálták a jogvédelmet, de némi jóakarattal elfogadhatóak voltak mérsékeltebb utasítások esetén is... Deák egyébként hatalmas háttérmunkát is végzett: nem csak az üléseken remekelt beszédeivel, váratlan húzásaival, az ingadozókat maga mögé állító, fölényes jogtudáson alapuló meggyőző érvelésével, hanem a kulisszák mögötti konferenciákon, szűkebb-tágabb körű megbeszélések során tartotta össze sokszor mármár széteső seregét. A november 21-22-i kerületi ülésen Deákéknak ismét egyet lépniük kellett hátra. Az újoncszükségletet tudakoló feliratra ugyanis megérkezett Pozsonyba br. Lederer tábornagy a kormány képviseletében és tárgyalni kívánt az országgyűléssel. Nagy Pál javaslatára (mivel Veszprém, Fejér új utasítást kapott) a korábbi záradékot enyhítették: a törvényjavaslatot csak a fő sérelmek felterjesztése után teszik meg. A kényszerítés tehát felpuhult és szinte bizonyos lett: már aligha lesz törvényes jogorvoslat, legfeljebb az újoncügy törvényes rendezése után egy semmitmondó leiratra lehetett számítani. Deák ekkor is kimunkált a háttérben egy kedvező egyezséget: e paktum * Uo. 511.
