Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
szerint az ellenzék megígérte, hogy hat héten belül elkezeli az újoncügy tárgyalását (!), ha közben a szólásszabadsági ügyet a főrendek végre felterjesztik. 37 Ismét lélegzetvételhez jutott és új utasítások készítésére kapott lehetőséget az ellenzék... Nos, a hat hét 1840 januárjában letelt. A főrendek azonban csak január 11-én tárgyalták a pereket és 35:21 arányban elvetették az alsótáblai feliratot. Széchenyi is sokat tett az ellenzék mellett, de sikertelenül. Hosszú okfejtésében a bajok okát abban látta, hogy míg Ausztriát abszolutista módon kormányozzák, addig Magyarországon az alap alkotmányos. Két heterogén rész összekapcsolása mindig problematikus - mondta. Ő a maga részéről pártolja e „vegyes házasságot", de csak akkor, ha Bécs Magyarországot alkotmányosan kormányozza s ez a jelen esetben jogorvoslatot jelent. Helytelenítette, hogy a főrendek gátként állnak nemzet és uralkodó között. 38 (Ezzel utalt arra, hogy a főrendek hónapok óta megakadályozták a sérelmi feliratok eljutását az uralkodóhoz, azaz vétójogukkal óvták az uralkodó presztízsét: nem neki kellett nyíltan elutasítani Deákék követeléseit...) Batthyány annyit tett Széchenyi szavaihoz, hogy a főrendek eme politikája az alkotmányos csapást segíti elő, s ezért nem dicséret, hanem büntetés jár. Ki is érdemelte a nádor szigorú rendreutasítását. 39 A február 4-iki kerületi ülésen világos lett: nem érkeztek be kellő számban jogvédelmet erősítő utasítások. így a követek 24:22 arányban elhatározták, hogy elkezdik az újoncügy részletes tárgyalását, bár a főrendek az alkut nem tartották be. Az ülés botrányos körülmények, zajos viták között zajlott le. Hat megye követei nem is voksoltak. Február 5-8. között a kerületi üléseken Deák és Klauzál ismét mindent megtett. Nem sikerült elérniük azt, hogy a fő sérelmek felterjesztése előtt ne tárgyalják az újoncozást és azt sem, hogy legalább országos ülésen (az elkészítő kerületi ülések utáni ülésen) ne tárgyalják az újoncügyet. Végül annyit értek el, hogy az országos ülésen megfogalmazott újoncügyi törvényjavaslatot ne küldjék át a főrendekhez, amíg azok nem engedték fel a szólásszabadsági ügyet. Ezúttal tehát még sikerült belopni a határozatokba a minimális kényszert. Deák mégsem volt elégedett. Látva a lépésenkénti hátrálást, megfeddte társait: „...amely nemzet maga magát elhagyta, sorsát megérdemlette.'" 1 " Deák számára nyilvánvaló lett: a kormányzat és fő országgyűlési eszköze, a főrendi tábla az ellenzék kemény ostromából kiszabadulva nem fog engedni, nem ad jogorvoslatot. Az alsótábla viszont, mivel az annyira remélt 17 Vö. 1840. febr. 4-i kerületi ülés - Stuller II. i. m. 689. w Uo. 684. * Uo. 696. 40 Uo. 776.
