Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

még elértek Deákék, hogy a záradék (mely csak az alsótáblát kötelezte már), miszerint a szólásszabadsági sérelem orvoslásáig nem terjesztenek fel törvény­javaslatot az újoncügyben, még életben maradt. Azt mindenesetre ki kell emelnünk: Deáknak három és fél hónapon át sikerült a Ráday-üggyel meggá­tolni azt, hogy az eredeti megyei utasításokat kihasználva a főrendek és a kormány gyors vereséget mérjenek az ellenzékre. Három és fél hónapig da­coltak Deákék a kormányzattal, félretolva annak indítványait. Nem rajtuk múlott, hogy az így kapott időt és lehetőséget az ellenzék nem tudta Wesselé­nyi, Kossuth és az ifjak ügyében kedvezőbb utasítások kiharcolására kama­toztatni. A Ráday-ügy, a záradékok és junctim viták, taktikai küzdelem közepette az alsótábla időről időre tárgyalta a szólásszabadsági sérelmek kérdését. (Mi­vel a jogvédelem mindenekelőtt Wesselényi ügyében indult, az ifjak és Kos­suth ügyét is, azaz a teljes sérelembokrot összefoglalóan a korban szólássza­badsági sérelemként említették.) Deák már június 24-én a kerületi ülésen le­szögezte: a bíró igenis felelősséggel tartozik, mégpedig az országgyűlésnek. Nemzeti katasztrófa az, ha a bírák elvesztik a közbizalmat. Márpedig az olyan bíró, aki Wesselényi perénél félt a nyilvánosságtól s terhelő bizonyítéknak vette azt, hogy Wesselényi a megyékkel ismertette periratait, nem méltó a bizalomra és le kell váltani. Kormánypártiak, mint Nagy Pál, kijelentették, hogy Wesselényi is, Kossuth is és az ifjak is vétkeztek, s jogszerű volt perbe fogá­suk. 29 Mindössze két megye akadt, amely semmiféle jogsértést nem látott. Az 1839- július 3—4-i országos ülésen elszabadultak az indulatok. Az el­nöklő personalis utalt az előző országgyűlés 17 eredménytelen üzenetváltá­sára Wesselényi ügyében, s kegyelemkérést indítványozott, valamint a főben­járó perekkel kapcsolatos új törvényes szabályozást. (Az oppozíció erre évek óta azt válaszolta, hogy előbb orvoslás szükséges, mivel a régi törvényt sértet­te meg a kormány, s csak aztán következhet az új törvény.) Az ellenzéki köve­tek számosan követelték a politikai perekben közreműködő kormányzati ta­nácsadók megbüntetését, a bírák leváltását, sőt felelősségre vonását. A köve­tek Wesselényi nevének minden egyes említésekor kórusban éljeneztek. A turóci Prónay nagy ováció mellett jelentette ki: „Van ugyan hazánkban egy bíróság, de a Nemzet bizodalmát nem bírja." 30 Az alsótábla végül Deák ismé­telt jogászi remeklésével a sérelmeket részletesen elemző és jogorvoslatot követelő felirati javaslatot szövegezett meg. 31 A kemény beszédek, a kormány és a bíróságok vádolása után a nádor a július 4-iki ülést nem engedte meg­nyitni, majd július 10-én az uralkodó fordult dorgáló leirattal az alsótáblához, 29 Stuller I. i. m. 50. 1(1 Uo. 94. 31 Irományok I. 16. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom