Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
végül is Bécs külpolitikai okokból nem kockáztatta meg; az uralkodó ugyanakkor július 28-án kiadott egy leiratot, melyben sürgette propozíciói érdemi tárgyalását - megemlítve, hogy nem állt szándékában a megyék szabad választói jogát megsérteni. 24 A megyékben közben romlott a radikális ellenzék helyzete. Mint az országgyűlés előtt is, ezúttal is megmutatkozott: az ellenzéki megyék többsége is idegenkedik a kemény kényszerítő fellépéstől, a húrok túlfeszítésétől - s ez Deák minden időhúzása, taktikai remeklése ellenére is lassan megkérdőjelezte az obstrukció folytathatóságát. Augusztus elején a kerületi üléseken pl. Arad, Pozsony és Turóc cserbenhagyta Deákot és társait, s így az alsótábla elhatározta a tudakoló feliratot. A kérdés még az volt: legyen-e mellette záradék, s ha igen, milyen? A június 18-iki kényszerítő záradékot már csak 9 megye támogatta. 18 voksot kapott a temesi indítvány (tudakoló felirat, de szentesítésre felterjesztés csak a Ráday-ügy orvoslása után). Végül megint Deák remekelt, s mentette, ami még menthető volt. Klauzállal együtt kivívta a határozatot, mely szerint a tudakoló feliratra érkező információkat tárgyalni fogják; ám érdemi feliratot az újoncozásról csak a Ráday-ügy és a szólásszabadsági sérelem orvoslása után tesznek. Deák túljárt mérsékelt, illetve aulikus társai eszén: tudta, hogy a főrendek ilyen záradékkal nem fogják elfogadni a tudakoló feliratot sem, és az időhúzás kezdődhet elölről... 25 így is történt. A főrendek az alsótáblai üzenetet, melyben a megyei követek a királyi sürgető és valamelyest békülékenyre hangszerelt leiratot aggodalomenyhítőnek, de a sérelmeket nem orvoslónak, a jövőre nézve garanciát nem nyújtónak nyilvánították s szorgalmazták a Ráday-ügy és a szólásszabadsági sérelmek azonnali tárgyalását, természetesen elvetették. Kijelentették: a tudakoló felíráshoz nem csatolhatok olyan tárgyak, melyeket a főrendek még nem is tárgyaltak. Az alsótáblát ingerelve leszögezték, hogy az újoncozáshoz bármilyen kényszerítő feltételt szabni példátlan és törvénysértő... Deák tehát - immár visszavonulás közben - újabb csatát nyert. Az alsótábla látszólag kinyilvánította tárgyalókészségét, közben viszont valójában meggátolta a tudakoló felirat felküldését s ezzel az országgyűlés és a kormányzat közti tárgyalásokat is. Ez a hadállás nem volt sokáig tartható. Augusztus 14-én alsótáblai kerületi ülésen az 1825-1827-es országgyűlés ellenzéki hőse, az 1839-re már kormánypártivá vált Nagy Pál indítványozta a záradék elvetését s tudakoló felirat helyett azt, hogy a nádor szerezze be a kormánytól a felvilágosító adatokat s így induljon be a törvénykezés. Deák minden tudására szükség volt ahhoz, Irományok}. 31. sz. n Az aug. 10-i országos ülés határozata (üzenet a főrendekhez): Irományok I. i. m. 32. sz.
