Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
A Ráday-ügy mint új és súlyos alkotmányjogi sérelem előzetes tárgyalását és orvoslását az érdemi tárgyalások, azaz a törvényhozás feltételének nyilváníttatta az alsótáblával; hónapokig tartó obstrukció kezdődött. Ez a több hónapos időszak lehetőséget kínált az ellenzéknek arra, hogy több megyében is megkísérelje - hívei mozgósításával - a kormányzatnak kedvező utasítások megváltoztatását. Az országgyűlés június 2-iki megnyitásakor - mint már említettük - a radikális jogorvoslatot követelő ellenzék vesztésre állt; az obstrukciós időszak felébresztette és éltette a reményt, és tartást adott a mármár csüggedő ellenzékieknek. Az országgyűlés megnyitásakor felolvasott királyi propozíciók az újoncozást (1830-ban az országgyűlés 10 évre adott katonákat a birodalmi seregbe és az idő letelt), a jórészt a jobbágyságot terhelő katonatartás-ellátás kérdését és a Duna-szabályozást szorgalmazták. Azonban Pest megye követe, Szentkirályi már a június 5-iki alsótáblai országos ülésen javasolta: amíg az országgyűlés kiegészítve nincs, azaz Ráday nem foglalja el követi helyét, addig érdemi törvényhozási lépést ne tegyenek. Mivel a követek e tárgyban még természetesen nem rendelkezhettek küldőik utasításával, szabadon dönthettek s így elsöprő többséggel, 36:16 arányban Rádayt követnek ismerték el és elhatározták: amíg a jogsértés orvosolva nem lesz, tárgyalásaik eredményét nem terjesztik fel a főrendeken át uralkodói szentesítésre. Deák és Klauzál keményebb kényszert szeretett volna alkalmazni (egyáltalán nem bocsátkozni törvényhozási tárgyalásokba), ám ezt csupán l6 megye támogatta. Az országos ülésen elnöklő personalis nyomatékosan érvelt a királyi propozíció feltétlen elsősége mellett, hozzátéve nagy ravaszul, hogy ez esetben az esetleges jogorvoslat is gyorsabban megtörténhet... Ám a követek többsége nem ült fel a szirénhangoknak. Határozatukat üzenetben küldték át a főrendekhez. 20 Ebben ismertették a Pest megyéhez intézett királyi leiratot, mely Ráday követté választását „törvénybe ütköző merénynek" minősítette „csak azért", mert Ráday a királyi ügyész által vád alá helyeztetett. A király egyben új követ választását parancsolta. Az alsótáblai határozat viszont leszögezte: szabad polgár törvényes kihallgatás és ítélet előtt polgári jogaitól nem fosztható meg: büntetést csakis bíróság állapíthat meg. Az uralkodó és kormánya megsértette a megyék szabad követválasztási jogát, az országgyűlési követi testület függetlenségét, és ezzel veszélyeztette a képviseleti rendszert. Kijelentették, hogy országgyűlési tárgyalásaikat folytatják, de kerületi határozatukhoz ragaszkodva a jogorvoslatig semmit sem terjesztenek fel. A főrendi tábla június 20-án megütközésének adott hangot, hiszen - úgymond - a propozíció elsősége vita 20 Az 1839-dik Esztendő Magyarország' Közgyűlésének írásaiig továbbiakban: Irományok) I. 2. sz. Az országgyűlés tárgyalásait Stuller Ferenc kétkötetes, a kerületi, országos és főrendi ülések kivonatos naplóit időrendben tartalmazó kéziratos munkájából (Országgyűlési Könyvtár) követjük nyomon. Lapszámot külön csak egy-egy beszéd felidézésekor adunk meg.
