Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
tárgya sem lehet. Az alsótábla másként látta s egyébként is ragaszkodott kezdeményezési jogához. A frontok megmerevedtek. Az alsótábla ez után kisebb súlyú kérdéseket tárgyalgatott komótosan, a propozíciókban adott tárgyakhoz nem nyúlt és várt. Június végén - július első felében sorra érkeztek a Ráday-ügyben a megyei követutasítások s bizony ingadozni kezdtek az ellenzék pozíciói. Egyre több követ szorgalmazta a propozíciók érdemi tárgyalását majd a törvényjavaslatok és a Ráday-ügy együttes felterjesztését. Július 18-19-én a kerületi ülésen nagy vita bontakozott ki: a fennálló határozat mellett lehetséges-e ún. tudakoló feliratban adatokat kérni a kormányzattól az újoncügyben? Ez azt jelentette volna, hogy az oppozíció enged és érdemi tárgyalásokba kezd a kormányzattal - jogorvoslat előtt. Ekkor még 26:25 arányban, minimális többséggel megmaradt az eredeti határozat. A főrendi tábla július 24-iki ülésén kitartott a propozíciók elsőbbsége mellett, kijelentve, hogy egy törvény esetleges sérelme nem orvosolható jogszerűen egy másik törvény felrúgásával. Ha az alsótábla tehát feladja korábbi, kormányt és uralkodót kényszerítő határozatát, akkor az esetleges orvoslást remélheti. 21 Mailáth országbíró ki is fakadt: példátlan az alsótábla eljárása, rend nélkül nem lehet törvényt hozni; ha az alsótábla nem változtat, inkább legyen teljesen eredménytelen az országgyűlés. 22 A főrendeknél megemlítendő, hogy ezen az országgyűlésen már az ellenzék ott is szervezetten jelent meg, s rendszeresen hallatta is hangját az elnöklő nádor és más főtisztviselők bosszúságára. Olyan erők léptek porondra, mint Batthyány Lajos és Eötvös József. Rendre alul maradtak a főispánokkal, főpapokkal és kormánypárti mágnásokkal szemben, de nyilvánvaló lett: a főrendi táblán is véget ért a békés, viták nélküli kormánypárti beszélgetések és határozatok kora... A jogsértések ügyében egyébként Széchenyi is végig az ellenzéket támogatta szóval és szavazattal a főrendi táblán. A kormányzat igen nehezen viselte el, hogy az alsótábla a kényszerített jogorvoslat érdekében dacol és lényegében az országgyűlésen nem áll szóba vele. Ezért több alkalommal is mérlegelték Bécsben az országgyűlés feloszlatását, ami egyet jelentett volna a rendeleti kormányzással, az adó és az újoncok törvényhozási felhatalmazás nélküli behajtásával, azaz az alkotmányosság félretételével. Az eloszlatás lehetősége a megyei követeket és küldőiket is foglalkoztatta s ennek is része volt a mérsékeltebb hangvételű új utasításokban s abban, hogy végül is az ellenzéknek engednie kellett. 23 Az eloszlatást 21 Irományok I. 30. sz. 22 Stuller Ferenc: Országgyűlési napló (A továbbiakban: Stuller) I. 125. " Az országgyűlés feloszlatásának ügyéhez 1. MOL Takáts-hagyaték 8250/g. (1839. júl. 6.), 8270/f. (júl. 25.); Beöthy - Heves megyei követ - beszéde az 1839. aug. l6-i kerületi ülésen: Stuller I. i. m. 220.
