Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
án induló országgyűlésen a tolnai kormánypárti követek csak július közepén jelenhettek meg, majd az ellenzék fordított, és októberben mégiscsak Berezédj mehetett Pozsonyba az országgyűlésre, miután visszahívták a tolnai kormánypárti követeket. 1840 elején aztán a kormánypárt hódított teret és ismét aulikus követ váltotta fel Berezédjt. A megye utasítása is hasonló módon változott időről időre, és ennek nyomán Tolna szavazata is hol kormánypárti, hol pedig ellenzéki lett. 12 Biharban sikerült a kormánypártiaknak Beöthy Ödön (vezető ellenzéki) követté választását meggátolni, az utasítás viszont ellenzéki szellemű lett. 13 Szatmár, Szabolcs, Bereg egymás után szövegezett meg mérsékelt utasítást: a jogorvoslatot nem kell az újoncozás és az adó feltételeként követelni, elegendő a pereket egyszerű sérelmekként említeni (melyeket az uralkodó könnyűszerrel utasíthatott el, illetve semmitmondó ígéretekkel szereltetett le). Mindössze három megye akadt, amely a szólásszabadsági sérelem előzetes orvoslását az országgyűlés érdemi tárgyalásai előfeltételeként követelte: Zala (Deák megyéje), Pest és Csongrád (Klauzál Gábor megyéje). Több megye elállt az előzetes jogorvoslattól és beérte azzal, hogy a tárgyalások eredményének felterjesztését elodázza a jogorvoslatig (Békés, Borsod, Komárom). 17 ' Ismét mások eleve a junctim, azaz a tárgyalások eredménye és a jogorvoslati felirat együttes felterjesztése mellett álltak. A junctim nem sokat ért - korábbi országgyűlési tapasztalatok szerint-, mivel a király és kormánya a neki tetsző feliratokat elfogadhatta, az alkotmányos sérelmeket és más számára előnytelen tárgyakat pedig visszautasíthatott. Akadtak megyék, melyek már csak kegyelmet kívántak kérni, jóllehet a jogsérelmeket súlyosnak látták. Végül - Deákék döbbenetére - kilenc megye már sérelemről sem szólt, azaz teljesen kormánypárti lett; egyik-másik utasítása még vádolta is a politikai perben állókat és elítélteket, azonosulva a kormányzattal és a bíróságokkal (Bács, Győr, Ung, Ugocsa, Torontál, Jász-Kun Kerület, Mosón, Máramaros és Krassó). Baranya, Esztergom, Temes, Arad az országgyűlési királyi propozíciók (napirendi javaslatok) tárgyalását kívánták mindenféle kényszerítés nélkül, amivel még az országgyűlés kezdeményezési jogát is megkérdőjelezték. Deákék számára félő volt, hogy a junctim, illetve netán a kegyelemkérés jut a megyéknél többségre, ami az országgyűlési jogfeladást idézhette elő. Ez esetben az ellenzék támaszpontjai, maguk a megyék buktatták volna meg az oppozíciót, az alkotmányos jogok biztosítását. A vezérmegye, Pest viszont kitartott és szilárdan alkotmányvédő, radiu A tolnai eseményekhez: uo. 8221/s., 8245/k., 8266/e. li A bihari küzdelmekhez: uo. 8219-, 8220, 8221/o., 8227/f. 14 A követutasításokról L: Erdmann Gyula: Országgyűlési követutasítások és alkotmányos jogvédelem 1839. In: Nemzeti és társadalmi átalakulás a XIX. században Magyarországon. Szerk.: Orosz István, Pölöskei Ferenc. Bp. 1994. 181-.
