Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
részint utasításuk, részint egyéni ambíciók miatt. A fiatal Pulszky Ferenc is csalódást okozott, ő szintén hamar átállt a „jogfeladók" oldalára. 22 A július 18-19-i kerületi ülésen óvatos, fellazító politikába kezdett a mérsékelt-opportúnus ellenzéki szárny. A vasi Zárka azt javasolta, hogy a tárgyalások eredményét, továbbá törvényjavaslatot ne, de ún. tudakoló, azaz adatokat kérő feliratot felküldhessenek. Deák és köre azonban úgy foglalt állást, hogy ha ebben a kérdésben engednek, akkor nem lesz megállás. Az aggodalom jogosságát jelezte, hogy Deák már csak 26:25 arányban tudta megszavaztatni a korábbi kemény határozatot. Hasonló eredmény született az országos ülésen is július 23-án, bár a personalis keményen érvelt a tárgyalások és junctim mellett. 23 A főtábla július 24-i ülésén azonban ismét elvetették a rendi felirati javaslatot, nem engedték Ráday ügyét az uralkodó elé. Ugyanakkor Batthyány Lajos kifejezte reményét, hogy a rendek nem adják fel határozatukat. A kormánynak pedig jelezte: olyan erős soha nem lehet, hogy a nemzet bizalmát nélkülözhesse. Széchenyi István taktikus politikát folytatott. Nem érti - mondta -, miért a főrendi makacsság; fel kell terjeszteni az ügyet, Bécsben úgyis elbuktatják, a főrendek mutassanak végre függetlenséget. (Széchenyi valójában nagyon jól tudta, hogy Bécs éppen arra törekedett, hogy a magyar országgyűlés, illetve annak főrendi táblája buktassa meg a feliratot, és így a kormánynak ne kelljen deklaráltan állást foglalnia; Metternich a magyar országgyűlésen belül kívánta megtörni a jogvédelmet.) Július 28-án ismét királyi leirat érkezett az alsótáblához, amely újfent a törvényjavaslatok tárgyalását sürgette, kiegészítve azzal, hogy soha nem kívánta a megyéket törvényes jogaikban korlátozni. Az augusztus 10-i országos gyűlésen a rendek örömüket fejezték ki, hogy a király feliratukat megelőzve fordult hozzájuk. Szavai enyhítik ugyan az aggodalmakat, de nem szüntetik meg a sérelmeket, kitartanak tehát határozatuk mellett. Ugyanakkor egyértelművé tették: nem gátolják a propozíciók tárgyalását, de előbb a nyugodt tárgyalások feltételeit kívánják biztosítani. Jelezték, hogy megkezdődött a propozíciók második pontjának tárgyalása (hangsúlyozottan nem az elsőé, mivel érzékeltetni kívánták, hogy nem követik automatikusan a kormányzati indítványokat), és ezért adatokat fognak kérni a megyéktől, szétküldve az előző országgyűlés által kirendelt, a katonatartással foglalkozó választmány munkálatát. Deák ezúttal is remekül taktikázott: készséges partnernek mutatkozott, de közben minden lépése a halogatást, az időnyerést szolgálta: a választmányi munka lekérése Bécsből, majd a szétküldés, közgyűlési viták, utasítások - mindez hónapokat vehetett igénybe - közben pedig akár kedvező 11 MOL Takáts-hagyaték 8253/d. 13 Stuller: i. m. 99-123.