Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
utasítások is születhettek Ráday vagy Wesselényiék ügyében. Deák még azt is elérte, hogy a válaszfelirathoz csatolni kívánták a sérelmeket is. így aztán a főrendeknél természetesen ismét elakadt az ügy. 24 A mérsékelt ellenzék ekkor ismét megélénkült. Több új követutasítás futott be, és így az augusztus 1-jei kerületi ülésen 29:4 arányban határozati formát nyert a tudakoló felirat. Deák és Klauzál azonban kihúzta a mérsékeltek javaslatának méregfogát: a felirathoz hozzácsatolták a Ráday- és Wesselényi-féle sérelmek ügyét. Határozattá lett az is, hogy lehet tárgyalni a tudakolásra érkező adatokról, de érdemi feliratot az újoncozás ügyében csak a jogorvoslat után tesznek! Deák számítása megint bevált. A főtábla augusztus 13-án elégedetten vette tudomásul, hogy a rendek „mozdultak végre", de a tudakoló felirathoz nem voltak hajlandók olyan ügyeket csatolni, amelyekről még - úgymond nem is tárgyaltak, ezért elvetették a feliratot. Deák elérte célját, a mérsékelt ellenzék pedig megint alulmaradt. Deák tehát elérte, hogy az egyre kedvezőtlenebb tartalmú (tehát a jogvédelmet feladó) követutasítások ellenére még mindig nem ment érdemi felirat Bécsbe, az idő telt, az alsótábla kitartott, a zászló még állt. Deák szerepe ebben vitathatatlanul óriási volt. Nemcsak remekül felépített, jogilag kifogástalan beszédekkel érvelt, hanem a háttérben, a konferenciákon, személyes beszélgetések során is rengeteget tett a sokféle emberből álló, többféle és egyre „puhább" utasításokkal ellátott alsótáblai ellenzék összetartásáért, az ingadozók meggyőzéséért. Tekintélye akkora volt, hogy az aulikus érzelműek, a kormánypárti utasítással rendelkezők is többször fejet hajtottak előtte. Az augusztus 14—16. közti kerületi üléseken ismét szükség volt Deák képességeire. Ekkor Nagy Pál a tudakoló feliratot és kapcsolt tárgyakat javasló felirat elvetését, a Deák-féle biztosító záradék félretételét javasolta, mondván, hogy ha azt el is fogadnák a főtáblán, sokáig tartana a tárgyalásuk, és így nem haladna az országgyűlés. Nagy ezért nádori közbenjárást kért; konkrétan azt, hogy az üzenetek, felirati javaslatok helyett a nádor szerezze be a szükséges adatokat, és így rögvest megkezdődhet a katonatartási ügy tárgyalása. Klauzál remek beszédben kérte a korábbi határozat fenntartását, de csak 26:25 arányban sikerült kivédeni Nagy Pál akcióját. Az ülésen aztán Deák ismét felvillantotta képességeit. Hatalmas, legalább kétórás beszédet mondott, amelyben felsorakoztatta az összes jogi és alkotmányos érvet a jogbiztosító záradék mellett. Utalt arra, hogy már 1833-ban is csak 14 heti vita után mehetett fel Bécsbe - a főtábla miatt - az első felirat. (Akkor a tárgyalási sorrenden folyt a presztízs vita: a propozíció adta sorrendet követni kell-e, vagy nem?) A záradék - mondta Deák - „csak" a törvény betartását követeli, és ezt 1] Stuller: i. m. 131-159.; 1839dik Esztendei, i. m. 18-20.
