Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
Ebben a helyzetben, a perben álló Balogh János tett kísérletet az ellenzékiség erősítésére. Megjelent Pozsonyban és felvetette, hogy egyes hiányzó mágnások képviseletében helyettesítő követ lehetne az országgyűlésen. Ez nyilván kormányzati ellenlépéseket idézett volna elő, amire Balogh válaszként - szükség esetén - a teljes konfrontációt ajánlotta. A taktikus Deák azonban lebeszélte erről, elegendőnek tartva a Ráday-ügy fejleményeinek bevárását. 19 Deák higgadtabb álláspontját igazolta az, hogy időközben hét megye adott követeinek a Ráday-ügyet támogató követutasítást. 2 " Június végén az alsótábla megkezdte a szólásszabadság sérelmének tárgyalását. A 24-i kerületi ülésen Deák és Klauzál nagy ívű beszédben vázolta fel a sérelem lényegét. Feltűnő volt, hogy Felsőbüki Nagy Pál, az 1825-1827. évi országgyűlés ellenzéki hőse nem látott sérelmet Wesselényi, Kossuth és Lovassyék pereiben, mert az érintettek véleménye szerint vétkeztek, és így bűnhődniük kell. Ehhez még azt is hozzáfűzte: Wesselényi nem járt rosszul, hiszen büntetését a gräfenbergi fürdőben tölti (állítólag Deák „járta ki" Bécsben, hogy Wesselényi súlyos szembaja miatt a csehországi fürdőben kezeltethesse magát). Deák válaszul csak annyit mondott: reméli, hogy Nagy Pál szíve jobb, mint szavai. A nagy többség végül sérelmi felirat elfogadásáról határozott. A tárgyalás a július 3—4-i országos ülésen folytatódott. A personalis utalt az 1835-1836. évi 17 eredménytelen rendi üzenetre és új törvényt, illetve kegyelmi kérvényt indítványozott. Az ellenzék szónokai erre egyre keményebb hangon bírálták a kormányt, sőt Palóczy László Borsodból még a királyi curia felelősségét és büntethetőségét is felvetette, Klauzál pedig a tanácsadókat is megfenyítette volna. A vita során, ahányszor csak elhangzott Wesselényi neve, mindig harsány éljenzés kísérte. A túróci Prónay kifejtette: „... van ugyan hazánkban egy bíróság, de ez a nemzet bizodalmát nem bírja...". A július 11-i elegyes (közös főrendi és rendi) ülésen - mintegy válaszként - egy dorgáló királyi leiratot olvastak fel, amely megrótta az alsótáblát a bírák elleni kirohanások miatt. A rendek 15-én ünnepélyesen óvtak a leirat ellen, mondván: a törvényhozás egyik oldala nem intheti meg a másikat, az országgyűlés független jogállású! 21 A leirat felolvasása után - mivel Bécs várt néhány napot, bízva abban, hogy a rendek elkezdik a propozíciók tárgyalását - Deákék a konferenciák sorát rendezték. Hogy a titkosrendőröket kijátsszák, séta közben tárgyaltak, így határoztak az óvásról, sőt szövegét is így véglegesítették. Mindeközben Deákban is mindjobban tudatosult, hogy az ellenzék gyengül, egyes pártolóit elveszíti. így pl. Bernáth Zsigmond és Zárka János átálltak a mérsékeltekhez 19 MOL Takáts-hagyaték 8237/e-í. 20 MOL Takáts-hagyaték 8245/c. n Stuller: í. m. 76-99. Az óvás: 1839dik Esztendei, i. m. 21.
