Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

többsége elvetette a deáki kényszerített jogorvoslat elvét, a törvényesség helyreállítását, a perek megszüntetését, a perben állók és elítéltek feloldozását a vádak alól nem szabta se az országgyűlési tárgyalások, se a kormány számára alapvető újoncozás és adómegajánlás feltételéül. Igaz, maximális célját a kormány sem érte el, hiszen csak néhány szélsőségesen aulikus megye szorgalmazta az alkotmányos sérelmek negligálását és a királyi propozíciók előzetes tárgyalását. Elérte viszont a kormány a mérsékelt, illetve radikális ellenzék szembeállításával s az előbbi tendenciózus támogatásával azt, hogy országgyűlési szavazás esetén a megyék többsége minden bizonnyal az alkotmányos sérelmek és a királyi propozíciók párhuzamos tárgyalása, majd a kialakuló törvényjavaslatok és feliratok együttes felterjesztése, tehát a junctim mellett foglalt volna állást, ami a jelen esetben - mint az előző országgyűlésen is könnyű helyzet elé állította volna az abszolút uralkodót és környezetét: törvényerőre emelhette az újoncozást és az adómegajánlást, a sérelmekre viszont elutasító vagy semmitmondó választ adhatott. Sőt a hallgatólagos jogfeladást, kegyelmi kérvényt támogató megyék jelentős száma arra utalt, hogy a kormányzat számára nem volt elérhetetlen az, hogy néhány mérsékelt, de a kegyelmi kérvényt nem támogató megyét az ismert módszerekkel meggyúrva, pótutasítások révén akár a kegyelemkérés melletti országgyűlési többséget alakítson ki, ami azt jelenthette, hogy Bécs teljesen megszabadul a politikái perek országgyűlési vitatásától, s az országgyűlési többség jogfeladását kegyes amnesztiával viszonozva döntő sikert ér el a többéves küzdelemben, méghozzá úgy, hogy az ellenzéket saját váraiban, az alsótáblán és a megyékben veri meg. Ez esetben az ellenzéki mozgalom mély politikai és morális válságba zuhanhatott volna. Nem így történt. Az országgyűlésen az ellenzéket professzionális politikus, Deák Ferenc vezette, s ő - most nem tárgyalható taktikai húzások, például az obstrukció bevetésével - hónapokon át életben tartotta a jogorvoslat ügyét s végül is kiverekedte, a jövőre nézve biztosította az alkotmányos elvek megőrzését. Ez azonban már egy másik, igen izgalmas történet.