Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
pontja arra utal, hogy Deák számolt azzal, miszerint az ellenzék javaslatára egyes perben állókat a megyék országgyűlési követté fognak választani, s egyben számolt természetesen a kormányzat ellenakciójával is. Sürgette az utasítás a régi (országgyűlésről országgyűlésre az udvar által megoldatlanul, sőt többnyire válasz nélkül hagyott) sérelmek felterjesztését a királyi propozíciók tárgyalása előtt. Sérelmezte a megyék levelezési szabadságát, a határozatok kölcsönös megküldését tiltó törvényellenes leiratokat és azt, hogy a királyi posta rendszeresen megsértette a levéltitkot. A posta illetékeseinek felelősségre vonását kérte. Deák ezúttal - erre az utasítás most nem részletezhető pontjai utalnak az időt nem találta alkalmasnak arra, hogy a reformmozgalom élgárdája által már vallott, a polgári átalakulást sürgető és megalapozó reformjavaslatokat felvesse. A jogrend, a törvényesség helyreállításának követelését, kikényszerítését tartotta ezúttal alapkérdésnek s a reformpolitika erőteljes folytatásának csak a reformmozgalom egzisztálását lehetővé tevő szabadságjogok biztosítása után, a megyegyűlési és országgyűlési szabad szólás talaján látta értelmét. Ne feledjük: a jogvédelmi harc szorosan összefonódott a kormányfelelősség elvének biztosításával is. Az utasítás kidolgozásakor Deák más szempontot is figyelembe vett: jól tudta, hogy a jogvédelem politikája mögé - Zalában és országszerte egyaránt - a nemesség tekintélyes részének felsorakozása remélhető, míg a konkrét reformkérdések, főként ha azok a nemesség anyagi privilégiumait veszélyeztetik, megoszthatták az ellenzék erejét. (Az 1832-1836-os országgyűlésen, az úrbéri kérdés tárgyalásakor a reformellenzék ezt már megtapasztalhatta.) így a zalai utasítás számos pontja csupán a feudalizmus korszerűsítését célozta, alig néhány pont jelentett konkrét lépést a polgári átalakulás felé; az utóbbiakat Deák ügyes taktikával szinte elrejtette a felületes szemlélő elől. így a nem nemesek birtokbírhatását és az ősiség eltörlését a hiteltörvénnyel foglalkozó javaslatba ágyazta. A tized eltörlésének javaslatát már nem kellett így elrejtenie: a nemesség szívesen vette a jobbágyterhek csökkentését, ha az az egyház számlájára történt; a földesúri kilenced eltörléséípedig Deák - ha tábort akart maga mögött tudni az alkotmányjogi harcban - szóba sem hozhatta... A kutatás számára az Országos Levéltárban fellelhető követutasítások tanulmányozása alapján összegezve megállapítható: a jogvédelem ügyében a metternichi megosztó politika a megyékben sikert könyvelhetett el. Mindössze három megye (Pest, Zala és Csongrád) 28 kívánta, hogy a teljes jogorvoslat minden egyéb országgyűlési tárgyalás feltétele legyen. Komárom, Borsod és Békés 29 átfogó jogorvoslatot követelt, de ezt csak az országgyűlési tárgya2H Csongrád megye követutasítása: Csongrád Megye Levéltára (Szentesi Fióklevéltár) Közgyűlési iratok. 1839/496. 29 Utasításaik: Komárom: MOL Takáts-hagyaték 805., Borsod: Uo. József nádor, Titk.: Diaet. 24. cs. Ut. 5.; Békés: uo. - Takáts-hagyaték 786.
