Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
lássorozat eredményeként születő törvényjavaslatok felterjesztésének feltételéül szabták.meg. A felsorolt megyék követték csupán a kényszerített jogorvoslat politikáját s így e kérdésben az ellenzék balszárnyát alkották. Az ellenzéki megyék többsége már nem vállalta a kényszerítést, azaz a kormánnyal szembeni nyílt harc politikáját. A politikai perek megfélemlítő hatása, a megyékben többségre törekvő, vagy legalábbis a radikális ellenzékiekkel szemben a mérsékelt utat választókat erősítő, a reformereket demagóg módon a nemesi jogok és a közrend rombolóiként feltüntető kormányzati erők aknamunkája s a megyei közgyűlések nemesi résztvevői egy részének félelme az éles összecsapástól most mutatkozott meg igazán. A mérsékelt ellenzék egy kis része - Csanád, Trencsén 30 - a radikálisokhoz hasonlóan részletezték a sérelmeket, követelték a bírák felelősségre vonását és szorgalmazták az elsődleges jogbiztosítást, de hozzátették: ennek sikertelensége esetén a jogvédelem, illetve a királyi propozíciók párhuzamos tárgyalása s a viták eredményének együttes felterjesztése, tehát a junctim mellé állnak. 31 A belső harcokkal lekötött Bihar és Heves megye csak azt kötötte követei lelkére, hogy mindent tegyenek meg a jogorvoslatért. (Ez esetben a követektől függött minden: radikális ellenzéki követ ezen az alapon Deák mellé is állhatott.) 32 A mérsékelt ellenzéki megyék másik része - Szabolcs, Torna, Zemplén - már a törvénytelenségek előleges tárgyalását sem kívánta, hanem közvetlenül junctimot javasolt. Liptó és Zólyom 33 ugyan radikális hangon taglalták a sérelmeket, de végül is a jogorvoslat halvány biztosítékaként szolgáló junctim alkalmazását sem adták utasításba, s a jövő biztosítása érdekében mindössze új felségsértési, hűtlenségi és szólásszabadsági törvényeket indítványoztak, amivel (erre már utaltunk) közvetve bár és talán akaratlanul, de mentegették a régi „homályos" törvények alapján ítélő bíróságok tevékenységét. Nógrád, Szatmár, Tolna és Nyitra y ' súlyos alkotmányos sérelemnek minősítette a pereket, de a megoldást - kerülve minden kényelmetlen és veszélyes sérelmi vitát - a királyhoz intézett kegyelmi kérésben és az amnesztiában látta. Ez már a jogorvoslat igényének teljes feladása volt. 30 Utasításaik: Csanád: MOL József nádor, Titk.: Diaet. 24. cs. Ut. 6.; Trencsén: uo. 27. 31 Az ellenzék számára fontos kérdések - főként sérelmek - együttes felterjesztését a Bécs számára fontos törvényjavaslatokkal (adó, újoncozás) már az 1832-1836-os országgyűlés is tervbe vette némi garanciaként (miután a jogorvoslatot előzetesen nem tudta kikényszeríteni), nem sok sikerrel. Bécs végül is kibújt a sérelmek orvoslása alól. Az ellenzék hosszú harc után elállt a junctimtól, mint kényszerítő eszköztől s cserébe csak ígéretet kapott: a következő országgyűlést az uralkodó 1839. május 2-ig összehívja. Vö. pl. KLÖMIV 54., 526., V 19-30., 4854., 301., 311., 316., 368., 511., 520., 569., 614., 657. 12 Bihar utasítása: KLÖM21.; Tolnáé: uo. 25., Zempléné: MOLTakáts-hagyaték 856. 53 Liptó utasítása: MOL József nádor, Titk.: Diaet. 24. cs. Ut. 10., Zólyomé: uo. 32. 34 Nógrád utasítása: uo. 14.; Szatmáré: uo. 22., Nyitráé: uo. 13. és Tolnáé: MOLTakátshagyaték 838.
