Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
képviselt terv nagy veszélybe került. így a mérsékelt ellenzékiség teret nyert pl. - a teljesség igénye nélkül - Szatmárban és Szabolcsban (korábban az ellenzék biztos bázisai). Az ugyancsak sokáig ellenzékinek számító Bereg megye - Lovassyék érdekében 1836-ban igen éles tiltakozó feliratot küldött Bécsbe - kegyelmet kért Wesselényi számára, 17 Máramaros pedig határozott különbséget tett az elítéltek közt: hangsúlyozottan csak Wesselényinek kért kegyelmet. 18 E néhány tiszai megye azért érdemel figyelmet, mert e vidéken a közjogi ellenzékiség erős hagyományokkal rendelkezett; ha itt is erősödött az engedékenység, az sokat mond. Két fő bástyáját, Pest és Zala megyét viszont biztosan tartotta kezében az ellenzék, s ez az előbbiekkel szemben némi bizakodásra adhatott okot. Pest megye a harmincas években fokozatosan vezérmegyévé vált, közgyűlésein minden alkalommal számos vidéki ellenzéki is részt vett. Határozatai, állásfoglalásai alapul szolgáltak a többi megye ellenzéki körei számára annál is inkább, mivel köztudott volt, hogy a pesti határozatok jórészt a fővárosban időnként - főként télen és a vásárok idején - rendezett népes ellenzéki konferenciák, megbeszélések eredményét, azaz az egyeztetett ellenzéki álláspontot tükrözték. Zala pedig Deák Ferenc megyéje volt s ez egymagában biztosította számára a közfigyelmet. Nézzük ezek után, hogyan jöttek létre és mit tartalmaztak a pesti, illetve zalai követutasítások. Pest megyében az „utasítást előkészítő", azaz a közgyűlési vita alapjául szolgáló tervezetet kidolgozó bizottság 19 első ülését már 1838. augusztus 28án megtartotta. Tagjai mindenekelőtt leszögezték előzetes elvi álláspontjukat: a törvényhozó testület minden tekintetben szabad és sérthetetlen, csak alkotmányos korlátai lehetnek és nem ismerhet el semmi egyéb kényszert (világos utalás ez az 1836-1837-es eseményekre), mert „csakis így élhet a nemzet által reá ruházott törvényalkotó joggal", s felelhet meg a nemzet reményeinek. A törvényhozás jövője csak akkor biztos, ha az alkotmány sérelmei orvoslást nyernek. A bizottság újabb ülése 1839- február 21-én az ,,új sérelmek" részletes felsorolásával kezdődött, majd a bizottság elhatározta, hogy mit kér minimálisan a kormányzattól: az országgyűlés előtt - nem kegyelmi úton! - engedje szabadon a már elítélteket, a még folyó pereket semmisítse meg, a tiltakozó 17 A márciusi közgyűlésen többen utaltak arra, hogy Bécs Itáliában amnesztiát adott, s így Magyarországon is várható ez. Mások tudni vélték, hogy a királyné esedékes megkoronázásakor lesz kihirdetve az amnesztia. - MOLTakáts-hagyaték 8219/m. Hasonló hírek más tiszai megyékben is keringtek s könnyen lehet, hogy e „hírek" Bécsből származtak; az ellenzéket ugyanis az amnesztia reménye is megoszthatta. 1K MOLTakáts-hagyaték 8219/a. ''' Elnöke Dubraviczky alispán, tagjai: gr. Széchenyi István, gr. Ráday Gedeon, Kovács György, Fáy András, Benyovszky Péter, Nyáry Pál és Gál József voltak.
