Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
ros kapcsolatot tartottak, határozataikat megküldték egymásnak (megyei huszárral vagy küldönccel, mivel köztudott volt az, hogy a posta a rendőrség kenyerét is eszi...), vezetőik személyesen is tartották a kapcsolatot. A Bécsben hangadóvá vált támadó szellem is makacsul járta tovább a maga útját. Pálffy Fidélt, aki az országgyűlésen az aulikus főrendek soraiból is kitűnt retrográd gondolataival és azzal, hogy a magyar nyelvet csak törte, kancellárrá nevezték ki, majd következett az újabb konstruált politikai per: az országgyűlésen jelen lévő joggyakornokok, az úgynevezett országgyűlési ifjak három tagját és Lovassy Lászlót, aki az ifjak vezéregyénisége, radikális eszméket és olvasmányokat megvitató „Társalkodási Egyesület"-ük fő szervezője volt, királyi parancs alapján letartóztatták. 10 A vádak és az eljárás részletei is ugyanolyan légből kapottak voltak, mint Wesselényi esetében. A cél sem volt más: a radikális gondolkozású, Wesselényit mintaképüknek tartó országgyűlési ifjak (a leendő megyei tisztviselők, országgyűlési követek) megfélemlítése közvetlenül, közvetve azonban ismételt intés volt az új per az ellenzék valamennyi tagjának. Nem is késett a megyék válasza. A letartóztatások, törvénytelenségek ellen új tiltakozó feliratok mentek Bécsbe; egyes feliratokat a nyomaték kedvéért megyei küldöttségek vittek fel személyesen az uralkodóhoz. Bécsben azonban megakadályozták e küldöttségek bejutását a királyhoz, a feliratokra pedig dörgedelmes, a megyéket rendreutasító leiratok válaszoltak. A megyék azonnal reagáltak: a kormány jogsértéseinek egyre bővülő listáját újból tiltakozás kíséretében küldték Bécsbe. Hiába: a Királyi Tábla 1837 elején súlyos ítéleteket hozott: Lovassy Lászlót 10 évre ítélték el. 11 A „levélharc" 1837 áprilisáig tartott, amikor is Bécs újabb agressziót készített elő. A miniszteri konferencia április elején ülést tartott. A magyarországi helyzetet elemezve a résztvevők megállapították, hogy a szólásszabadsággal visszaélő „felforgató párt" a pereket követően nemhogy nem rettent meg, hanem - mint elszánt és élesen fogalmazott feliratai mutatják - továbbra is ellenszegül, országos szervezettségre kezd támaszkodni, s „elvetemült újítási vágya" miatt anarchiát készít elő. Metternichék szerint a „gutgesinntek" 10 Az országgyűlési ifjúság, amely a követek mellett joggyakorlatot folytató jurátusokból, illetve a távollévő mágnásokat helyettesítő követekből tevődött össze s meglehetősen nagy létszámú volt (megesett, hogy egy követ 10 jurátust is magával hozott), régóta szálka volt Bécs szemében, mivel az ifjak jórészt az ellenzéket támogatták. Mintegy a közvéleményt képviselték és állandó közbeszólásaikkal, tüntetéseikkel egyrészt bátorították az ellenzék szónokait, másrészt a kormánypárti beszédeket élénk nemtetszéssel kísérték. Ártalmatlan egyesületükben a szerepelni és bizonyítani vágyó titkosrendőrség jakobinus klubot gyanított... 11 Vörösmarty Kölcseyhez írt 1837. február 13-1 levelében a reformmozgalom legjobbjainak lelkiállapotát híven tükrözve, így jellemezte a Királyi Táblát: „... alig lehet Pilátus a világon, ki Krisztus felfeszítésére alkalmasb eszköz volna, mint ők. Verje meg őket a lelkiismeret halálok óráján." (Vörösmarty Mihály összes művei. 18. Levelezésll. S. a. r. Brisíts Frigyes. Bp., 1965. 97.)
