Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
jusa kérdés alatt levő megsértései a törvények félremagyarázásán alapulván, minden következéseikkel és netalán ismétlendő hasonló esetekkel együtt törvénytelenek, önkényből eredők, s egyedül az erőszak szüleményei". 8 Az ellenzék vezetői már az országgyűlés utolsó napjaiban kialakították a következő országgyűlésig követendő egységes ellenzéki stratégiát, mely Deák követjelentésében pontos megfogalmazást kapott: „...mivel e sérelem sokkal érzékenyebb, mintsem hogy annak meggátolt orvoslását felejthetné nemzetünk, tettleg kell használnunk köztanácskozásainkban a szólásnak és vélemények nyilvános kifejtésének törvényes szabadságát, szabadon és a törvényes korlátok között tartózkodva kell a kormánynak minden törvénytelenségei, a közigazgatásnak minden hibái ellen fölszólalnunk, a jövő országgyűlésen pedig ismét föl kell venni a most félben hagyott tárgynak sürgetését, és úgy kell azt más tárgyakkal összekötni, hogy a méltóságos főrendeknek ellenkezése abban ismét gátot ne vessen". 9 Deák jelentése országszerte másolatokban terjedt és nagy hatást gyakorolt. Az 1832-1836-os országgyűlésen az ellenzéknek nem sikerült tehát mégoly egységes fellépéssel sem - kikényszerítenie a jogorvoslatot. Egy jelentős eredménye mégis volt a küzdelemnek: az úrbéri és más reformkérdések tárgyalása során a részben széthúzás, részben elvi tisztázatlanság s főként a kormány aknamunkája következtében megbomlott ellenzéki egység helyreállt, s a jogvédelemben az ellenzék fegyelmezetten sorakozott fel Deák mögött. Az ellenzék - akarata ellen - ismét sérelmi útra kényszerült az annyira óhajtott és oly sok munkával előkészített reformok helyett, ugyanakkor az újjászülető egység és összetartás a jövőben kamatozott. Az országgyűlés után a megyéken volt a sor. A követek hazatértek s most már ki-ki otthon, széles közgyűlési nyilvánosság előtt folytathatta az agitációt. A közgyűlések másolatokban megismerkedtek Wesselényi perirataival, és a követek beszámolói után sorra küldték a jogorvoslatot követelő felirataikat Bécsbe. A megyei közgyűléseken napirenden voltak a heves jelenetek, záporoztak a vádak a kormány és a Királyi Tábla ellen. Sokan a törvénytelenül működő bírák, ügyészek, sőt az őket utasító főhivatalnokok felelősségre vonását követelték. Napirenden volt a főrendek - ezt is elhatározta még Pozsonyban az ellenzék - „depopularizálása". Az ellenzéki megyék szoH KLÖM V 677.; idézi: Trócsányi: i. m. 369. 9 Deák Ferenc beszédei. S. a. r. Kónyi Manó. 2. kiad. Bp., 1903- I. 257. A kényszerítő összekapcsolásra Pest megye még az országgyűlés végén, 1836 tavaszán kísérletet tett: utasította követeit, hogy addig, míg a szólásszabadsági sérelem orvosolva nincs, ne ajánljanak meg adót; Dubraviczky, a nádor kérése ellenére beterjesztette a radikális, az országgyűlés adómegajánlási jogát fegyverként forgatni kívánó javaslatot, ám az alsótábla többsége nem támogatta. - Vö. Trócsányi: i. m. 368.; Galgóczy Károly: Pest-Pilis és Solt törvényesen egyesült vármegyék monográfiája. Bp., 1876. I. 154.
