Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

Országgyűlési követutasítások és alkotmányos jogvédelem 1839 Az 1832-1836-os országgyűlésen először csapott össze keményen a Wesselényi és Kölcsey, majd a Deák vezette reformellenzék a kormánnyal. A megyékben s az alsótáblán többségben lévő ellenzék szervezetten lépett fel, határozottan kinyilvánította, hogy haladni akar. Az érdekegyesítő politika jegyében a szabad paraszti életforma lehetőségét biztosító javaslat, a jobbágy terhek örökös megváltása lett az országgyűlés első periódusában az alsótáblai liberális ellenzék jelszava. A kormányzat jó taktikai érzékkel a megyékben indított ellenakciót. Miközben Pozsonyban, az országgyűlésen elodázta a döntést, a főispánok és kormányhivatalnokok vezetésével a megyékben minden aulikus-íojális erőt mozgósított. Kibontakozott az új metternichi taktika, a megyei nemesség megosztására irányuló akció. Bécs arra törekedett, hogy ne csak a megrögzött aulikusokat, hanem a régi típusú, a rendi jogokat védő ellenzéket is maga mögé állítsa, s így a reformmozgalmat a magyar nemességgel semmisítse meg, miközben az uralkodókörök a független döntőbíró szerepét játszhatták volna. Ezért propagandahadjáratot indított, mely szerint a reformerek a magyar nemesi alkotmány lerombolására törekednek, forradalmárok (az örökváltság pl. a sarkalatos nemesi jogok aláásása...), míg velük szemben a kormány és a törvények változatlanságát kívánók képviselik az alkotmányvédelmet.' Demagógia és a liberális reformerek denunciálása volt ez a javából, ám főként a szegénynemességnél, melyet csak feudális privilégiumai különböztettek meg a jobbágytól, izgató erővel hatott különösen akkor, ha a retrográd érdekeket némi kortespénz is támogatta. Néhány megye pótutasítást küldött követeinek Pozsonyba, s ez - valamint néhány ellenzéki követ lekenyerezése - elég volt az örökváltság ügyének elbuktatásához. Metternichék megnyerték az első összecsapást: a reformereket saját hátországukban, a megyékben és az alsótáblán buktatták meg, miközben Bécs moshatta kezeit... Ennyivel azonban nem elégedtek meg, s látván, hogy az oppozíció szorosabbra vonja sorait és országszerte agitációba kezd, melynek során kemény szavakkal vádolja a reformokat akadályozó kormányt, elindították a második, immár megsemmisítőnek szánt rohamot az ellenzék ellen. 1834-1835 fordulóján Bécs politikája éles fordulatot vett. A törvényes formákat 1823, a nagy megyei ellenállás-sorozat óta betartó abszolutizmus 'Anclics Erzsébet: Metternich és Magyarország. Bp., 1975. 44.