Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
ismét erőszakossá és provokatívvá vált. A trónváltozás (I. Ferenc császárt V Ferdinánd váltotta fel) is segítette e fordulat végrehajtását. Metternich hangoztatni kezdte, hogy a továbbiakban a kormány az engedékenység látszatát sem engedheti meg magának és egy rendkívül veszélyes elvet fogadtatott el a kormányszervekkel: a kormánynak „a közjó érdekében", ha kell, a törvényen is túl kell tennie magát. 2 Metternich biztosította az akcióhoz Oroszország támogatását is. Az 1835-ös teplitzi csúcstalálkozó, Miklós cár ott ismételten elhangzó ígérete: Ausztria számíthat Oroszországra, nem utolsósorban Magyarország ellen irányult. 3 Hosszú előkészítés és csapatösszevonások után Bécs támadása egy mellékhadszíntéren indult. 1834 végén a törvényesség felrúgásával feloszlatták az alkotmányosság helyreállítását követelő erdélyi országgyűlést, majd provizóriumot vezettek be és büntetőperbe fogták a magyar után az erdélyi országgyűlés vezetését is átvevő (a cenzúrát törvényesnek el nem ismerő s az országgyűlési naplókat önhatalmúan kinyomtató) Wesselényit. 1835 elején várható volt, hogy Wesselényi visszatér Pozsonyba s a magyar országgyűlésen folytatja a szervezést és az agitációt. Ezért elindították második, az elsőnél jóval veszélyesebb perét, a hűtlenségi pert. A per során ősrégi és homályos fogalmazású törvények erőszakolt alkalmazásával a király személyének megsértésével, a közrend felforgatásával, forradalmi lazítással vádolták. A vád Wesselényi egész közéleti szereplésén, közvetlenül pedig híressé vált szatmári közgyűlési beszédén alapult, melyben éles szavakkal bélyegezte meg Bécs kétszínű, a jobbágyvédelem pózában tetszelgő s közben az örökváltságot alattomosan megbuktató politikáját. A per indoklásaként Bécs - s az utasításait szégyenletes szolgaisággal követő legfőbb bíróság, a Királyi Tábla - felállította a király és kormánya azonosságának abszurd elvét. A per irányítását Bécs végig a kezében tartotta: a bíróságok függetlenségének a látszatát sem tartották be, a permenetben pedig a vádemeléstől az ítéletig törvénytelenségek sorát követték el. így Wesselényit, a magyar ellenzék vezérét mindenáron a Bécs által rettegett európai forradalmi mozgalmakkal kapcsolatban álló forradó. 70., 72. 1 Uo. 97. Metternich rendszeresen tájékoztatta a cárt á magyarországi helyzetről. Tudta, hogy a cár ragaszkodik az egységes Habsburg Birodalomhoz s ezért folyvást sötét színekkel ecsetelte előtte Magyarország „elszakadási törekvéseit". A két kormány közt szoros rendőrségi együttműködés alakult ki az Európa-szerte terjedő „forradalmi métely" ellen. '' A magyarellenzék vezetői elleni per tervét Bécs régen fontolgatta; már 1811-ben felmerült a devalváció ellen tiltakozó országgyűlés legjobbjainak, pl. Dessewffy Józsefnek a perbe fogása (Takáts Sándor: Magyar küzdelmek. Bp., [1932.] 422.), majd 1830 végén, egy Sopron megyei közgyűlésen többen is hűtlenségi vádat akartak emelni Nagy Pál, a rendi ellenállás egyik vezére ellen (MOL 1526 utáni gyűjtemény. Kossuth-gyűjtemény. I. Kossuth Lajos iratainak időrendi része /R 90/ /a továbbiakban Kossuth-gyűjtemény I./ 9-32.).
