Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

LEVÉLTÁRÜGY

vántartásáról csak az Országos Levéltár feladatainál tesz említést, holott ez a feladat nem lehet csupán az Országos Levéltáré. A közlevéltár fenntartója kötelezettségeinek felsorolását annak hangsúlyos kiemelésével kezdeném, hogy a fenntartó felelős a levéltári érték folyamatos átvételének és biztonságos megőrzésének, kezelésének biztosításáért, a szükséges anyagi-tárgyi-technikai és személyi feltételek rendelkezésre bocsátásáért. A koncepcióban helyesen felsorolt egyes kötelezettségek mellett feltétlenül előírnám azt, hogy a közlevéltár fenntartója köteles legalább egy szakképzett és gyakorlott levéltárost alkalmazni, illetve a további személyi feltételeket is garantálni és gondoskodni a kutatási feltételek meglétéről is (fénymásoló gép, mikrofilm-leolvasó készülék, kézikönyvtár, kutatószoba). E feltételek szigorú előírása és betartása veheti elejét az önkormányzati levéltárak felelőtlen és indokolatlan szaporításának, a jelenleg létező, történetileg kialakult és szerves, összefüggő egységet alkotó fővárosi- és megyei önkormányzati levéltárak káros és a nemzeti értéket veszélyeztető mértékű széttagolásának. Az államnak kellene biztosítania ugyanakkor - az 1989-es tervezetben ez még szerepelt - az országos illetve regionális restauráló-konzerváló és mikrofilmező műhelyek felállítását: e nélkül ugyanis a levéltári anyag tekintélyes része el fog pusztulni. A levéltártípusok felsorolásánál a koncepció állami, központi közlevéltárakat (Országos Levéltár, szaklevéltárak) és önkormányzati közlevéltárakat, valamint magánlevéltárakat említ: helyesen. Itt is kiemelném, ismételném, hogy új önkormányzati közlevéltár csak az imént említett feltételek megteremtése eseten alakítható, s amennyiben a fenntartó, idővel „elfeledkezne" erről, a levéltári hatóság azonnal közlevéltári kezelésbe vehesse az érintett levéltárat. Az önkormányzati levéltárak (illetékességi körükön belül) őrizzék és kezeljék az állami, valamint a volt állami cégek levéltári iratait is; ennek fejében részesüljenek állami támogatásban. Hasonló a helyzet a dekoncentrált állami szervek levéltári irataival is. Központi gazdasági levéltár felállításával - az Országos Levéltár részeként - egyetértek, s nem értem, hogy a koncepció a már tervezés alatt álló gazdasági levéltárról miért nem tesz említést? A megyei önkormányzati levéltárak illetékességi körében lévő állami cégek (vagy volt állami cégek) levéltári anyagát viszont aligha célszerű teljes körűen Budapestre vinni; ez alighanem fizikailag is megoldhatatlan. Helyes tehát ezeket az iratokat is jórészt a megyei önkormányzati levéltárakban őrizni - ehhez persze megfelelő állami támogatás szükséges. A magánlevéltárak az új jogrendben természetesen nem államosíthatok, bármennyire is ez jelentené a nemzeti érték biztosabb védelmét. Nem marad más hátra, mint a védetté nyilvánítás, amit a koncepció is tartalmaz. Hozzá-