Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
HUSZADIK SZÁZADI MOZAIKOK
kadt ki a szót emelő és az 500 gyermekre hivatkozó, egyben magát is menteni akaró német tanító előtt: „Menjen csak Oroszországba, nem fog magának ártani. Ott legalább majd megtanulja a demokratikus és szociális irányba való nevelés fortélyait, mert az orosz pedagógusok idealisták, és nem a fizetésért, hanem hivatásszeretetből nevelik a gyermekeket, nem úgy, mint a magyar tanítóság." Akadt azért, aki sikerrel mentette családtagjait; hol a párttagkönyv, hol egy-két üveg pálinka segített... A többiek a gyülekezőhelyen tudták meg az oroszoktól: lehet, hogy a munkaszolgálat 3-4 évig is eltart majd. A mezőberényiek egy részét Gyulán, más részüket Eleken vagonírozták be; házaspárokat, testvéreket választottak el egymástól. 5 Gyomát 1945. január 3-án zárta körül a szovjet hadsereg. Rögvest kidoboltatták: 4-én reggel a német származásúak gyülekezzenek, hadbíróság elé állítás terhe mellett. Megfenyegették a bevonulni kötelesek családtagjait, esetleges rejtegetőit. Gyülekezőhelyként a központi református iskola lett kijelölve. Már az éjjel magyar (sokszor német nevű) polgárőrök és rendőrök verték fel a házakat, ahol németeket, német nevűeket sejtettek. A korhatárba eső férfiakat-nőket összeírták, miközben egyes gyermekes anyáknak azt ajánlották: ha nincs hová tenni a gyermekeket, zárják rájuk az ajtót... Nagy teret kapott ekkor az egyéni rossz- vagy jóindulat; a kicsinyes ellenszenv életveszélyes döntésekben mutatkozott meg. Volt, akit „kifelejtettek", volt, akit összeírtak akkor is, ha színmagyar volt. Terjedtek a tévinformációk: felemelték a korhatárt nőknél 35, férfiaknál 50 évre. Növekedett a kapkodás, a kétségbeesés... Nem volt senki, akinél panaszt lehetett volna tenni. Az orosz tisztek kinyilvánították: ők azt viszik, akit Gyoma község kiad. Bekerült a szerencsétlen menetbe 16 éves fiú, 17 éves leány is. Január 5-én az összegyűjtőiteket Gyulára vitték. Ott elterjedt a hír: mentesülnek azok, akik 1941-ben magyarnak vallották magukat, politikailag megbízhatók. Lázas munka kezdődött Gyomán is (a többi érintett településen hasonlóképpen), készültek a listák, melyekből kiderült, hogy Gyomán mindössze két-két magát német anyanyelvéinek valló, illetve volksbundos akadt a Gyulára szállítottak között; ők, az epés hangvételű korabeli feljegyzés szerint „véletlenül" kerültek a menetbe. „150-l60-an kísérték a négy németbarátot..." Az új névsorok nem hoztak Gyomán sem eredményt: senkit sem sikerült megmenteni! Az elöljárók később állították: nem lehetett segíteni, az oroszok bizonyos létszámot követeltek, s azt tartani kellett. 6 Volt helység, ahol már az események során vagy azt közvetlenül köve5 Monostori (Maász) Márton: A hűség ára. Magyarok, 1989/3. sz.; A folyóirat folytatólagosan közölte a visszaemlékezést - vö. 4-5. sz. 6 Ismeretlen feljegyzése n. n. - magántulajdonban, a másolat Cs. Szabó Istvánnál; Uo. dobolási parancs 1945. jan. 3.; A gyomai névsor: BML Alisp. -1945/8., másik, teljesebb névsor: uo. Gyoma -1945/233.
