Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
HUSZADIK SZÁZADI MOZAIKOK
Deportálás és kényszermunka Békési és csanádi németek a Szovjetunióban Jaj a legyőzötteknek!" - Különösen áll ez a régi római mondás a legyőzött népeken belül azon népcsoportokra, melyeket bűnbakká nyilvánítva a kollektív felelősségre vonás embertelen és igazságtalan elbánása alá vonnak. A Románián 1944 nyarán-őszén átvonuló szovjet csapatok az erdélyi németek (szászok) egy részét a hátországba, majd a Szovjetunióba szállították, ahol újjáépítési munkára kötelezték őket. Sztálin későbbi megfogalmazása szerint a Vörös Hadseregnek nyugodt és támogató hátországra volt szüksége, s így németeket, akik - úgymond - veszélyeztethették a „felszabadító harcokat" (még ha fegyvertelen és békés polgári lakosságról volt is szó) nem láttak ott szívesen. 1 Békés megye és a vele szomszédos, a Trianon után a határon innen maradt volt Arad-Csanád megyei részek 1944. szeptember végén-október elején szabadultak fel a német fennhatóság alól és kerültek szovjet megszállás alá. Az itteni német települések lakói, illetve a magyar, szlovák, román vagy vegyes lakosságon belüli kisebb német közösségek tagjai nemigen sejthették, mi vár rájuk. A török kiverését követő újratelepítések során költöztek ide, immár 200 éve éltek együtt a magyarsággal és más nemzetiségekkel, mégpedig többnyire egymás iránti toleranciával. A több nemzetiségből a vidék csak profitált: a sokféleség, a színek, szokások, munkamódszerek előnyösen hatottak egymásra. A németektől pl. szorgalmat, tisztaságot, okszerű gazdálkodást, kertkultúrát lehetett ellesni. Településeik még ma is a parasztpolgári lét és igényesség jeleit mutatják a megmaradt régi épületekben és városképben. Soraikban sok kitűnő kézműves is volt; a kezük nyoma a vidék, sőt régió soksok középületén ma is látható. A békési-csanádi németek egy részét is az 1930-as évek végén, 1940-es évek elején hatalmába kerítette az államközi egyezmények nyomán Magyarországon is terjesztett nagynémet eszmeiség és a Volksbund-szervezkedés, de ezek többségénél sem nyilvánult meg magyarellenességben, vagy Hitler kritikátlan magasztalásában. Többnyire inkább a nemzeti érzés, az összetartozás megnyilvánulása volt, melyet egyes német birodalmi szervezők és itthoni támogatóik kihasználtak, elferdítettek és félresiklattak. Akadtak persze köztük nyílt fasiszták, hitleristák és olyanok is, akik hallgattak az SS-szerve' Fehér István: A magyarországi németek kitelepítése 1945-1950. Bp., 1988. 17.
