Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

HUSZADIK SZÁZADI MOZAIKOK

zők hívó szavára. Ők azonban a német csapatokkal együtt vagy még korábban elmenekültek a Volksbund vezetőivel, szervezőivel egyetemben. A másik oldalon, a magyarsággal, a magyar hazával való szolidaritást valló hűségmozgalom tagjai között is igen szép számmal voltak békési és csanádi németek. Ők valamennyien itthon maradtak, hiszen nem gondolták, hogy félnivalójuk lehet. Az arányok és viszonyok helységenként különbözőek voltak. Gyulán pl. az ún. Németvároson a németek zöme már nem is értett németül, otthon is magyarul beszélt; német szóval inkább csak a korosabbak éltek egymás közt. A Volksbund itt semmi szerepet nem játszott. A szomszédos Eleken, mint kompakt német községben németül beszélt a lakosság többsége, és 1939-ben sokan vallották magukat német nemzetiségűnek és anyanyelvűnek (Gyulán ilyen alig akadt). Eleken'erős volt a Volksbund is, de a hűségmozgalom tagjai sem voltak kevesen. A csak Békésben-Csanádban több ezer családot közelről sújtó tragédia 1944. december 26-án (karácsonykor) kezdődött. Gyulán ekkor jelent meg Vasziljev szovjet GPU őrnagy a polgármesternél, nagyobb számú államvédelmi katonával. Előzetesen aláíratott egy nyilatkozatot, mely szerint az elkövetkező tárgyalásokról és eseményekről senkit, a hivatalos feletteseket sem szabad értesíteni. A katonákat jó néhány magyarul is beszélő civil kísérte. Az őrnagy követelte a gyulai németek összeírását, ám korántsem pontosan határozta meg a németség kritériumait. A polgármester így először csak azokat íratta össze, akiknek mindkét szülője és házastársa is német származású volt. Ezt követően városszerte kidoboltatták, hogy a német származásúak (a nők 18-30, a férfiak 18-45 év közt) gyülekezni kötelesek. A felhívást az ilyenkor szokásos fenyegetések követték. Felbolydult a város, s szinte mindenki kérdezni kezdte: mi lesz a „félvérekkel", azokkal, akik régebben nevet magyarosítottak, magyarnak vallották magukat stb. Ezt hallván a szovjet parancsnok újabb dobolást rendelt el, és akkor már minden német származásút (félvért, vegyes házasságban élőt is) gyülekezésre kötelezett. A város vezetése - megújult, demokratikus érzelmű képviselő-testülete, polgármestere - igyekezett tenni, amit lehetett. Ennek következtében egy szovjet ezredes, majd tábornok is tárgyalt a városban. Óránként mentek küldöttségek a parancsnoksághoz. Eredményt nem sikerült elérni. A megyei alispán is hiába érvelt azzal, hogy a gyulai németek a Gestapo uralma idején is kitartottak magyarságuk mellett. Dr. Blanár László, a gyulai kommunista vezető is elment a GPU-tisztekhez, s kérte, hogy pontosítsák, szűkítsék a németség fogalmát. Kitérő választ kapott. Néhány embert sikerült csak, köztük egy-két kommunistát, kimenteni a sorból. A korhatáron belül esők zöme, betartva a határidőt, január 2-án gyülekezett a huszárlaktanyában (ma Munkácsy Mihály Szakmunkásképző). Keve-