Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
PORTRÉK A REFORMKORBÓL
A reformellenzék fő kívánságait összegző és országszerte körözött szatmári 12 pont tárgyalásakor Lónyay Gábor oldalán küzdött a pontok közgyűlési határozattá tételéért. Mindketten késznek mondták magukat az adófizetésre, szép beszédekben támogatták az ősiség eltörlését, a népképviseletet, népnevelést, sajtószabadságot, céhek eltörlését stb. Ez alkalommal - a részrehajló ülésvezetés miatt - vereséget szenvedtek. 39 A megyei harcok természete ilyen volt: hol az aulikus, konzervatív kormánypárt, hol az ellenzék uralta a terepet és szabott irányt. Zemplénben 1832-től kezdve a döntő pontokon, az országgyűlési követutasításoknál és az országgyűlés alatti pótutasításoknál végig az ellenzék akarata dominált (kevés kivétellel); így lett ez 1843-ban, 1847-ben is 40 - az 1842-es vereség átmeneti volt. A megyei közgyűlések (főként a tisztújítások) légkörét mérgezte a '30'40-es években a korteskedés, azaz az etetés-itatás, a becsődülő (becsődített) szegénynemesség randalírozása, amely nem egy helyen véres ütközetbe torkollt. Kemény Zsigmond A kortesek Magyarországon c. munkájában ostorozta a durva többség lefizetésével manipuláló megyei harcokat. Kazinczy Gábor viszont a szegénynemesek, a „kortesek" védelmére kelt, bizonyára taktikai céllal. Zemplénben igen számos szegénynemes élt, s bizony időnként az ellenzék sem vetette meg a lefizetett kortesek bevetését. A könnyen fellázítható, de meg is nyerhető kisnemességgel szemben tett tehát Kazinczy gesztust, s mivel a harcok középpontjában a nemesi adómentesség (mint a szegénynemesek egyetlen privilégiuma) állt, Kazinczy még a közteherviselés elleni akciókat is „megértéssel" vette: évszázados jogokról nem könnyen mond le az ember, itt szívós meggyőzés, felvilágosító munka szükséges. Ecsetelte a szegénynemesek nehéz életviszonyait, melyek Zemplénben alig tértek el a jobbágyokétól, zsellérekétől. Elítélte az adóellenes izgatásokat, de a közteherviselés melletti hergeléseket is. Ha egy törvény - bármennyire is fontos és szükséges - ellenére van a nemzet többségének, akkor káros - írta, s ez már több volt taktikai elemnél; talán első jele volt ez annak, hogy Kazinczy nem mindenben és nem mindenkor állt a reformerek zömének véleménye mellett/" Ahogy irodalmárként tervezett lapja érdekében a korábban őt beáruló, hitvány Orosz József, illetve a gyenge karakterű Kuthy Lajos felé tett gesztusokat - többekben csalódást váltva ki, hasonló ballépést megyei politikusként is elkövetett. Igaz, igen nehéz helyzetben volt: a reformellenzék tevékeny, vezető politikusaként testvére volt annak a Kazinczy Andrásnak, aki, bár törvénytisztelő konzervatív s így nem egyértelmű udvarbarát volt, s előbb áy MOL Infprot., 1842-80/2. Kazinczy tudósítása: PH 1842/184. 4<, L. Kazinczy beszámolóját: PH 1847/955. 41 Kazinczy tanulmánya: PH 1844/315.
