Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

PORTRÉK A REFORMKORBÓL

megyei főügyészként, majd másodalispánként szolgált Zemplénben. A családi illetve a meggyőződéssel képviselt politikai érdekek között nem volt egyszerű mindig egyenes úton járni - különösen az 1840-es évek első felében, amikor Zemplénben súlyos ellentétek feszültek, kemény politikai és személyes küzdelmek, pártcsatározások (időnként szinte háborúk) folytak. 1839 őszén ugyanis főispáni helyettest (adminisztrátort) küldött Bécs Zemplénbe, mivel a főispán (Mailáth Antal) a főkancellári hivatalt töltötte be. Az adminisztrátor (Siskovits József) törvényellenes machinációkkal, a szavazásra jogosult nemesség négyötödének cseles kirekesztésével, a választási szokásjog teljes mellőzésével elérte, hogy Lónyay Gábor, az ellenzék vezére nem lett a megye alispánja. Lónyay éppen országgyűlési követ volt, ám érzékelve, hogy távollétében otthonról az országgyűlési ellenzék számára előnytelen követutasítások érkeztek, hazatért, és alispánként kívánta kézbe venni a megyét s szembeszállva az adminisztrátorral a reformellenzék ügyét szolgálni. Ezt akadályozta meg Siskovits súlyos jogsértésekkel - mindenekelőtt azzal, hogy a többség akaratát félrevetve nem is jelölte Lónyayt és a teremben minden helyet jókorán elfoglaló kormánypártiak kiabálását többségnek véve kihirdette a kormánypárti Szentiványi győzelmét. Mivel mintegy kétezer nemes volt jelen, elszabadult a pokol: az adminisztrátort fenyegették, taszigálták, majdnem kidobták az ablakon, szidalmazták. Kazinczy Gábor az asztalon állva szónokolt, miközben dúlt a verekedés. A következmény: királyi vizsgálóbiztos ment Zemplénbe és 22 embert (köztük magát Lónyayt és Kazinczy Gábort is) perbe fogott. A pert nem az autonóm megye által közgyűlésileg delegált, hanem Bécs által kinevezett bírákkal kívánta lefolytatni, amit a törvénysértés ellen Bécsbe fellebbező megyei közgyűlés éveken át megakadályozott. Az adminisztrátor és az első alispán általános megdöbbenésre a közgyűléseken eltiltotta a perben állókat a közszerepléstől, ami csak olaj volt a tűzre: a köz.gyűlés kemény feliratban tiltakozott az uralkodónál és elérte, hogy a „vádlottak" részt vehettek a közgyűlések vitáiban. Mindeközben minden egyes közgyűlés szinte csatatér volt, a megyeháza előtt pedig katonaság sorakozott fel, készen a beavatkozásra az adminisztrátor mellett. A közgyűlés konzervatív és reformer erői nem fogytak ki egymás vádolásából, elmérgesedett a légkör. Az 1840. augusztus eleji tisztújító közgyűlésen (ekkor folytatódott a botrány miatt félbeszakadt 1839. novemberi választás) még a börtönből nemrég kiszabadult Kossuth is részt vett, hazalátogatva szülőföldjére. Nagy erők vonultak fel, s végül is Kazinczy Andrást választották 1724:1204 arányban (!) másodalispánná. Amikor az adminisztrátor meg kívánta akadályozni a Zemplénben csak szőlőbirtokos (extraneus) nemesek voksolását, Kossuth is ringbe szállt: a nemesség legszentebb joga - mondta - hogy alispánját maga válassza meg; márpedig e hegyaljai szőlőbirtokos kisnemesek is alávetettjei a megye alispánjának, tehát választásában is joguk a részvétel. Még a király is - szólt emelt