Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
PORTRÉK A REFORMKORBÓL
1846-1847-ben minden korábbit, az 1817. évit is meghaladó szűkös év, ínség látogatta meg a sokat szenvedett Felföldet, s így Zemplént is. A megye végre komolyabb lépéseket tett. Összeírták az éhezőket, szervezett segélyezési akciókat bonyolítottak, igyekeztek közmunka alkalmakkal kenyeret adni a munka- és jövedelemnélkülieknek. Adományokat gyűjtöttek, majd amikor ez elégtelennek bizonyult, elrendelték - épp Kazinczy Gábor javaslatára - a nemesi pénztár igénybevételét. Közgyűlésileg rendelték el azt is, hogy az adómentes nemesség, a honoráciorok és nagybérlők összesen 40 ezer forintot fizessenek be a nemesi pénztárba; a nemesség szégyenére az összeg fele sem folyt be, a végrehajtást is el kellett rendelni. Kazinczy azt is javasolta - sikerrel - hogy a megyei tisztviselők (mind nemesek) fizetését a nemesség vállalja át (a végrehajtást a felgyorsuló események, az utolsó reformországgyűlés, majd 1848 szükségtelenné tette). Zemplén királyi támogatást követelt és felháborodott, amikor Bécsből mindössze 15 ezer forint érkezett. A megye gabonakiviteli tilalmat is elrendelt, ezt azonban a királyi biztos annullálta, s igaza volt: az intézkedés pont a gazdagabb megyékből tette volna lehetetlenné a gabonabehozatalt és a felföldiek alföldi aratási munkáját is - a viszonosság alapján. Kazinczy a biztos igazát támogatta. 1847 tavaszán már emberek haltak éhen, súlyos lett a helyzet. Zemplén megye - Kazinczy és társai sürgetésére - a királyi biztostól kérte a térségbeli gabonaraktárak kisajátítását - amit a biztos elhárított a magántulajdon érdekére hivatkozva. Ezen években Kazinczy Gábor is kijárta az élet iskoláját: az ínség ellen adatgyűjtésre és intézkedésekre hivatott bizottmányoknak mindig tevékeny tagja volt. 37 Derekas részt vállalt a reformellenzék munkájában, az érdekegyesítésért, közteherviselésért, a nemesi adómentesség felszámolásáért, a törvény előtti egyenlőségért, sajtószabadságért, népképviseletért folyó megyei közgyűlési csatákban, a reformerek számára kedvező országgyűlési követutasítások kimunkálásában. Hajlandó volt még a szomszéd megyéknél is besegíteni, így 1843 januárjában Ung megye közgyűlésén mondott hatásos beszédet az ősiség eltörlése mellett. A beszéd történeti bevezető részében még Nagy Lajos királyt is megrótta az 1351-es törvényért, majd a mezőgazdaság, a föld mint gazdasági alap támogatása jegyében felszólított „a lebéklyózó kísértet", az ősiség felszámolására. Leszögezte: az ősiség ellenére a föld adható-vehető, hiszen nincs hitel s így 15-20%-os uzsorahitelek mellett a föld de facto a hitelezők kezére jut. A törvény hiába maximálja a kamatot 6%-ban - írta - „a szükség nem ismer törvényt". Az ősiség eltörlése mellett természetesen kiállt a nem nemesek birtokképességéért is. 3H 17 Z. Közgy. 1846. október 20/2057-58., 1846. december 14/2341., 1847. április 9/563PH 1847/815., 857., 887., 888., 903. 18 A beszéd: ELTE Kt - H 90.
