Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

PORTRÉK A REFORMKORBÓL

az alkut már Deák háta mögött kötötte meg Andrássy Gyula. Deák a magyar hadügy nagyobb önállóságát is szorgalmazta, Andrássyék azonban fokozatosan rávették, hogy engedjen. Kossuth többször is üzente: Deák ne csukja be a jövő kapuját. A Habsburg Birodalom halálra ítélt - vélte Kossuth -, Magyarország sorsát nem érdemes hozzákötni. A kiegyezést Deák egy abszolút hatalommal köti, nem a monarchia népeivel. A birodalom nem villámhárító lesz - így Kossuth -, hanem villámvonzó. 1867. március 30-án 257:117 arányban nyert a magyar országgyűlésen a közösügyi javaslat; az egyezkedés véget ért. Az uralkodó köszönetét fejezte ki Deáknak, hogy keményen védte a kialkudott javaslatot, bár - Bécsben tudták - számos részlettel nem értett egyet, de engedett a fő cél érdekében. Egyébként Deák bízott a kiegyezési mű későbbi, a körülményektől függő korrekciója lehetőségében. Ez viszont már az utódok dolga, felelőssége lett. Kossuth vélelmezte, hogy Magyarország így képtelen lesz változások esetén érdekeit érvényesíteni, azaz Magyarország „a jövőnek nem lehet mestere". Deák másként vélekedett. 1867 tavaszán, a közösügyi vitában Deák közvetve válaszolt Kossuthnak az országgyűlésen: a nemzeti jogok - mondta - fegyverrel helyre nem állíthatók, de ez nem is kívánatos. Bizonytalan ígéretekre, várakozásokra nem lehet építeni. A birodalom fenntartása és Magyarország alkotmányának helyreállítása összehangolható. A közös uralkodó léte feltételezi a közös ügyeket. Egyébként - állította Deák - hazánk Ausztria felbomlása esetén sem állhat meg önmagában, szövetségre lenne szükség, s annak keretében is lennének közös ügyek. Kiemelte az alkotmányosság helyreállítását Magyarországon és a Lajtán túl is. 1867 februárjában munkához láthatott az Andrássy-kormány. Deák már korábban jelezte: semmiféle hivatalt nem vállal. 1867 júniusában a koronázáson nem vett részt; ez finom jelzés volt. Úgy érezhette, a feladatot teljesítette, de Andrássyék miatt időnként kedve ellenére tett engedményeket. Az ünneplésekből nem kért. Szinte menekült a kurzus „ősatyja" szereptől. Támogatta az Andrássy-kormányt, de részkérdésekben önálló kívánt maradni. A törvényhatóságokról szóló törvénynél pl. Deák ellenezte a virilizmus bevezetését, mert a jogegyenlőség elvét vallotta. Végül beleegyezett, mivel Andrássy a tisztségét kötötte a virilizmushoz. Ellenezte Deák a választójog szűkítését is, és rövidesen rádöbbent: pártja szabadelvűsége az övé alatt maradt. Utálta a korrupciót, s ezért támogatta a kemény összeférhetetlenségi törvényt, de aztán belement a szabályozás elodázásába. A vasúti koncessziók tárgyalásakor mindig kiment az országgyűlési teremből. Boldogulni, gazdagodni vágyó fiatalabb társai egyre idegenebbül tekintettek rá, s ő is egyre kevésbé érezte jól magát köztük. Egy alkalommal számos szabadelvéi képviselő előtt jelentette ki: „Az ördög a ti vezéretek, nem én." Látnia kellett, hogy