Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

PORTRÉK A REFORMKORBÓL

társai antidemokratikus irányt szabnak a törvényhozás menetének. Deák betegsége is súlyosbodott, évek óta sok baja volt a szívével. 1875-ben még támogatta a fúziót (a szabadelvű párt és a balközép egyesülését), melyben politikája igazolását látta, hiszen így a balközép is '67-es lett. Deák fokozatosan bezárkózott, majd már csak kedvenc keresztlányát, Vörösmarty Ilonát és férjét, Széli Kálmánt, a későbbi miniszterelnököt engedte a maga közelébe, utolsó hónapjaiban náluk is lakott. 1876. jan. 28-án halt meg szívszélhűdésben. Nem sokkal később a parlament törvényt hozott érdemei elismeréséről. Csengery Antal 1877-ben, az akadémiai Deák-emlékülésen így jellemezte hiányát: egy-egy fontos kérdésnél a képviselők ösztönösen odanéztek, ahol nemrég még Deák ült. Elkelt volna a tanács. A teljes magyar és az alapvető nemzetközi joganyag pontos ismerője, kreatív alkalmazója, vitákban a döntő érveket kimondó politikus volt. Olyan vezér, aki a maximális célra tekintett, de mindig pontosan számolt a mögötte állók erejével és képességeivel, valamint a körülményekkel. A jogvédelemben verhetetlen volt, de ha kellett, remekelt a háttérmunkában, a kompromisszumoknál is. A két kiegyezésnél - 1840, 1867 - egyaránt briliánsán politizált, még ha 1867-ben a kelleténél valamelyest talán engedékenyebb volt is, ám bizonyára serege ismeretében. Utolsó éveit beárnyékolta pártjának erkölcsi és politikai gyengülése. így erős kétségei lehettek 1867 remélt magyar érdekű továbbfejlesztését illetően, s így Kölcseyéhez hasonló, bár kedélyesebb pesszimizmusa erősödött. Zalaegerszegi és az Akadémia előtti, pesti szobrairól egy rendkívül okos, emberséges, de kissé szomorú arc tekint ránk. Pulszky jellemzése szerint Kossuth volt az elsöprő vihar, Deák a termékenyítő csendes eső. A békeszerzés nagymestere volt. Amikor pl. 1845-ben megjelent Nagyváradon, ahol embervér folyt a tisztújításon és követválasztások alkalmával, ottléte néhány napján teljes békesség honolt, a keménykezű főispáni helyettes engedékenyebb, ellenfelei udvariasabbak lettek. Az más kérdés, hogy Deák távozása után egymásnak estek. Egyszerű volt és közvetlen. Az ifjú Gyulai Pál megkérdezte tőle, a haza már korosodó bölcsétől, hogyan szólítsa. így válaszolt: nevezhet bácsinak, vagy akárminek, de a legjobb, ha a barátjának nevez. Az étkezésben is mértékletes volt, általában se vacsorát, se reggelit nem kért. így megtörtént, hogy a kérdésre: mit vacsorázott, így felelt: semmit. És reggelire? Azt - válaszolta -, ami vacsoráról megmaradt. Ha ünnepelték, ami sokszor megesett, nem élvezte a helyzetet, viszont időnként tanításra használta fel. Egyszer fáklyás zenét kapott az Angol Királynőben, s az összegyűlt sokasághoz, főként fiatalokhoz, diákokhoz így szólt: a haladás fontos, de nyugalom, megfontoltság, munka és szorgalom szükséges hozzá, csüggedetlen akarat és a személyeskedés, a viszálykodás kerülése. Mikszáthi alakjától nem állt távol az anekdota, sőt nagy művelője volt a műfajnak; egy-egy mondással, adomával esetenként mindenki számára vilá-