Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

PORTRÉK A REFORMKORBÓL

igazolást. Széchenyi azonban válaszként a Kelet Népéi, a Kossuthtal nyíltan szakító polémiát küldte meg Deáknak. Ennek ellenére Széchenyi tervei közt folyamatosan szerepelt Deák megnyerése egy Kossuthot ellensúlyozó középpárt élére. Deák soha nem állt kötélnek, jóllehet az invitációt Széchenyi 1848ig jó néhányszor megismételte. Vállalta viszont Deák az 1840-ben országgyűlésileg kirendelt büntetőjogi választmányban a munkát. 1841-ben a bizottsági munka érdekében hosszabb időre Pestre költözött. A bizottság nem egyszer Deák Úri utcai lakásán ülésezett, a szövegezést is jórészt Deák végezte. A hétfős előkészítő bizottságban Deák remeklésével három hét alatt megszületett az 55 pontos javaslat az alapkérdésekről. A tervezetben szerepelt az uradalmak pallosjogának eltörlése, az esküdtszék bevezetése, a perek nyilvánossága, a börtönökben az ún. magánrendszer bevezetése, amihez Deák külön hozzáfűzte: a rabok dolgozzanak is, mert így könnyebben és hasznosabban telik az idő. A későbbi nagybizottsági üléseken az esküdtszék ügye elbukott. Deák erősen szorgalmazta a politikai perek kivételét a kinevezett bírák kezéből, de itt is kisebbségben maradt. A hűtlenség súlyos bűne alá sorolta volna az alkotmányellenes királyi rendeletek kidolgozóit is, de ez sem sikerülhetett, mint az sem, hogy a törvényellenes adó- és újonckivetés hűtlenségnek számítson. E javaslatokkal Deák az abszolutizmus korábbi jogsértéseit kívánta a jövőben megelőzni. Végül kénytelen volt hosszú különvéleményt csatolni a bizottsági munkálathoz, s e különvéleményét viszont a későbbi törvényhozás még az 1870-es években is alapul vette. Deák fő támaszai a bizottsági munkában Pulszky Ferenc, a már 23 évesen akadémikus Szalay László, Klauzál Gábor és Bezerédj István voltak. Deákék a készülő szöveget németül, részletekben elküldték az európai hírű professzorhoz, Mittermaierhez Heidelbergbe, aki többször is kifejezte teljes elismerését. 1843-ban új országgyűlés kezdődött. A hivatott vezér, Deák nem jelent meg Pozsonyban. Elvekben nem ismert pardont, s mivel a követválasztások országszerte nagy izgalmak közepette, verekedésekkel, tumultusokkal jártak, s Zalában nyolc halott maradt a csatatérré változott megyeháza előtti téren, nem vállalta a követséget, bár természetesen megválasztották. A nagy és országos izgatottság kiváltója a nemesi adózás ügyének napirendre kerülése volt. A vagyontalan nemesek széles táborát könnyű volt a sarkalatos jogok védelmére ösztönző demagógiával felbőszíteni. Deák a megismételt választáskor is nagy többséget kapott, de ismét nemet mondott, bár támogatói és barátai közül ezt sokan zokon vették, politikátlannak tartották. A harcot Deák csak a közgyűlési teremben vagy az országgyűlésen vállalta, s ha kiröppentek a kardok vagy előkerültek a botok, akkor félreállt. így az a különös helyzet adódott, hogy az országgyűlés válaszfeliratát Deák írta meg Kehidán, s Klauzál vitte fel Pozsonyba. így történt ez számos törvényjavaslattal is. Az ország-