Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

PORTRÉK A REFORMKORBÓL

gyűlés sikertelenül zárult, a reformerek hatalmas munkát végeztek, ám a kormányzat eszköze, a főrendiház révén szinte mindent elutasított. Elbukott a nemesi adózás ügye is, és az országgyűlés után Bezerédj demonstratív önadóztatási akcióba kezdett. Deák csatlakozott, s 200 zalai társával önként vállalta az adófizetést. 1844 végétől az ismét aktivizálódó bécsi abszolutizmus a megyei autonómiát igyekezett megint megtörni. A megyék élén álló főispánok, illetve főispáni helyettesek számos visszaélést követtek el, erőszakosan törekedtek az ellenzék megyénkénti megtörésére. Az ellenzék felvette a kesztyűt. Abszolutizmus és alkotmányosság vívta ismét a harcot. Deák csillapítani igyekezett, kijelentve, ha két párt élesen szemben áll, két lehetőség kínálkozik: megegyezés, vagy az egyik megsemmisítése. Reméli - mondta -, hogy az utóbbit senki sem kívánja... Deák ekkor lényegében félreállt, mégpedig tudatosan. Az ország erősödését ő a birodalmon belül kívánta szolgálni, s úgy tűnt, hogy a birodalom végleg elzárkózott hazánk erősítésétől. A törvényhozáson és a megyei közgyűléseken túl is folytatandó, korántsem csak a jog és az alkotmány mentén folyó szembenálláskor Kossuth volt az alkalmas vezér. Deák nem bízott országunk függetlenségi esélyeiben, nem hitte, hogy Európa hatalmai támogatnák a magyar függetlenséget. Kossuth viszont nem félt a függetlenségi küzdelemtől, bár amíg lehetett, ő is a törvényes alapon maradt. Deák azt is sejtette, hogy az éles harc, talán a fegyveres küzdelem is elkerülhetetlen ahhoz, hogy Bécs belássa a birodalom és Magyarország egymásra utaltságát és feladja a magyar érdekek állandó félrevetését. Egyben Deák elfogadta a népi mondást: egy kocsit egy kocsis vezessen. Deákot erősítette aggályaiban az egyre élesebben jelentkező nemzetiségi mozgalmak sora, főként az Oroszországra kacsintó és onnan támogatást is nyerő pánszlávizmustól félt. Rémálmaiban egy apró Magyarországot látott, szláv államok gyűrűjében. A magyar iparfejlődést szolgáló, Ausztriával konfliktust is vállaló védegyleti mozgalomnál Kossuthot támogatta. Nem bízott a magyarság kitartásában, ami a sikerhez kellett volna, de támogatta a mozgalmat, sőt vállalta a választmányi tagságot is, s közreműködött a védegylet zalai szervezésében. Tartotta magát az „egy kocsis" elvéhez. 1845 végétől folyamatosan napirenden volt az ellenzéki program kérdése. Deák nem kívánt programot, ő az egyenkénti, az adódó alkalomhoz mért lépések híve volt. Ellenzéki társai sokszor keresték fel Kehidán, nem akartak nélküle dönteni. Batthyány Lajos is felkereste, majd Kossuth és Teleki László is. Végül Szemere és Kossuth is készítettek előtanulmányokat, melyeket Kossuth dolgozott össze, majd 1847 májusában a végre Pestre érkező Deák véglegesítette a szöveget, melyen csak kisebb módosításokat eszközölt, s így az Ellenzéki Nyilatkozat főként Kossuth munkája.