Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

PORTRÉK A REFORMKORBÓL

gyűlés szétoszlatásáról, mert nem kockáztathatta meg a keleti válság, és a Habsburg Birodalom súlyvesztése idején azt, hogy országgyűlésen kívül ka­tonai erővel szedjék be az adót és hajtsák végre az újoncozást. Egy ember segíthetett, s ez Deák Ferenc volt. A nádorral és bécsi hivatalnokokkal egyez­kedve maga fogalmazott meg egy uralkodói leiratot, amely jelezte, hogy az uralkodónak nem állt szándékában jogot sérteni és szabadon engedi a politi­kai foglyokat. Deák szövegét azonban Bécsben megmásították, kimaradt a foglyok szabadon bocsátása. Újabb, többhetes huzavona és küszködés kö­vetkezett, majd Deák és a nádor kieszközöltek egy újabb leiratot, ami április végén érkezett Pozsonyba, ám Deák megdöbbenésére rosszabb volt, mint az előző; pl. a kegyelem szót is tartalmazta. A politikai robbanást megelőzendő Deák rávette a nádort, hogy ne olvassa fel szó szerint az országgyűlés előtt a leiratot, csak szóban idézze úgy, hogy a kegyelem szót ki ne ejtse a száján. így történt, a nádor bejelentette a foglyok szabadon engedését és a politikai pe­rek megszüntetését. Bécs is, az ellenzék is tudta, hogy a leiratban kegyelem szerepelt, de mindenki szemet hunyt a csíny felett. Deák pedig gyorsan jegy­zőkönyveztetett egy jogbiztosító nyilatkozatot, melyben az alsótábla a főren­deket vádolta azért, hogy két országgyűlés 23 üzenetváltása után sem enged­ték fel Bécsbe a jogvédő feliratot. Az ügyet Deákék a következő országgyűlés elé utalták. Bécs is örült, hogy presztízsvesztesége nélkül ért véget a harc. Megszületett a „kis kiegyezés", s eredményeként felgyorsult a törvényhozási munka. Bécs is engedékeny lett, s így az eleinte reménytelennek tűnő ország­gyűlésen 55 törvénycikk született, melynek terjedelme a törvénytárban 104 nyomtatott oldal. Elég, ha a magyar nyelv hivatalos használatát bővítő tör­vényre, a remek váltótörvényre (melynek tervezetét Pozsonyban átolvasva Wildner, az európai szaktekintély így nyilatkozott: azt hittem, tanítani jövök ide, ehelyett sokat tanultam), gondolunk, és a csődtörvényre, melyek a pol­gári gazdasági fejlődés eszközei voltak. Megszületett az 1836-ban elbukott örökváltság is, jeleként annak, hogy Bécs akkor is csak presztízs okokból gátolta, előidézve az éles politikai harcot. Deák pályája csúcsára érkezett. Vezérsége, tekintélye vitán felül állt. Beszédei, az általa megfogalmazott feliratok, üzenetek a magyar értekező próza remekei. Bonyolult ügyeket is képes volt szellemes tömörséggel megfogal­mazni. Az országgyűlés után éljenzés és fáklyás zene búcsúztatta, de szerény­ségét nem kezdte ki az ünneplés. Számos meghívás és ünneplés elől kitérve hazatért Kehidára. 1841 elején Kossuth kiválóan szerkesztett és mozgósító Pesti Hírlapját Széchenyi forradalmi izgatással vádolta, féltve addig elért eredményeit. Deák nem osztotta az aggodalmakat és Széchenyihez írt levelében kiemelte, hogy a sajtóban szükséges az izgatás. A modor ellen harcolni - intette Széchenyit ­káros, egyébként se adjunk Bécs forradalomtól rettegő terrorpolitikájához

Next

/
Oldalképek
Tartalom