Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

PORTRÉK A REFORMKORBÓL

voslatot keményen követelő álláspont mellett. A bécsi aknamunka országszerte megtette hatását. Az utasítások többsége a sérelmeket elítélte, elismerte, de nem kívánta élezni a helyzetet, s megelégedett volna a súlyos sérelmek és az egyéb tárgyak együttes felterjesztésével. Ha e mérsékelt, illetve a kormánypárti megyék keményen lépnek fel, gyorsan bekövetkezhetett az ellenzék veresége, a szólásszabadság ügyének bukása. Deák remeklése révén a vereség nem következett be, sőt képes volt több hónapos obstrukcióval, lépésenkénti engedményekkel, remek taktikával és hatásos háttérmunkával kikényszeríteni a perek törlését és az elítéltek szabadon bocsátását úgy, hogy azt az országgyűlés kérni nem volt hajlandó - a kormányzat minden erőlködése ellenére sem. Az obstrukció célja az volt, hogy az ellenzék időt nyerjen kedvezőbb megyei követutasítások kiküzdéséhez. Telt az idő; Deákék újabb és újabb tárgyakat vettek elő az alsótáblán, így a magyar nyelv ügyét, az úrbériséget, régi kisebb-nagyobb sérelmeket, majd hosszan tárgyalták magát a szólásszabadsági sérelmet. Tehát tárgyaltak az alsótáblán, de semmit sem terjesztettek fel a főrendekhez; jogi értelemben állt az országgyűlés. Később átküldték a főrendekhez egy-egy javaslatot, de olyan feltételekkel, amit a főrendek elutasítottak. A halogatás és időhúzás hónapokon át tartott. A mérsékelt ellenzékiek nyomására aztán egy-egy kisebb engedményt tettek Deákék. így pl. elkezdték a királyi javaslatban szereplő tárgyak vitáját, majd a szólásszabadsági sérelmet nem tekintették már mindent megelőző ügynek, ugyanakkor viszont kieszeltek új garanciákat, pl. azt, hogy a Bécsnek oly fontos újoncokat az országgyűlés nem szavazza meg addig, míg jogorvoslat nem lesz. Később Deákéknak oda kellett hátrálniuk, hogy kidolgozták az újoncügyi javaslatot, viszont nem küldték át a főrendeknek, követelve, hogy azok terjesszék fel előbb Bécsbe a szólásszabadság sérelmét. Közben érkezett Bécsből országgyűlést megrovó királyi leirat, majd híre ment, hogy feloszlatják az országgyűlést. A főrendek pedig 1840 márciusában és áprilisában is leszögezték: a szólásszabadsági sérelem elleni tiltakozó, a kormányt és a bírákat megóvó feliratot soha nem engedik fel Bécsbe. Deák viszont folyamatosan jelezte, hogy a jogvédelem ügyét cserbenhagyni nem fogják, a politikai foglyoknak kegyelmet nem kérnek. Óriási háttérmunka is folyt a kulisszák mögött. Számos ellenzéki konferencia zajlott, egyeztetések sora a különböző nézetek képviselői között. Deák képes volt a vereségre ítélt sereget elvezetni a csatatérről úgy, hogy a zászló és az alapelvek sértetlenek maradtak. Deák tekintélyének, érvelése súlyának döntő szerepe volt abban, hogy jogfeladást a történelem előtt a mérsékelt ellenzékiek, sőt a konzervatívok sem vállalták. Deák politikájának fontos színtere volt a pozsonyi liget, ahol reggel és délután sétái közben követek sorával tárgyalt, egyezkedett, alkudozott és meggyőzött. Az országgyűlésen patthelyzet alakult ki. Metternich letett az ország-