Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

júság ne vehessen részt,

13 a papság és a városok kapják vissza a „régi számban" szavazati jogukat. Az országgyűlést szükség esetén ismételt uralkodói dorgálással kell fegyelmezni és megakadályozni elhúzódását. Végezetül kijelentette Cziráky: a rendek kötelessége (!) az adó megajánlása és a propozíciók feltétlen felvétele. Ha a rendek a propozíciók előtt más tárgyat akarnának erőltetni, akkor nem marad más hátra, mint erőszakkal beavatkozni.

]/i Cziráky javaslataiban nyoma sincs az ellenzékkel a siker reményében szembesíthető gondolatoknak. Csak az ellenzékkel szembeni negációhoz, a defenzív politikához adott retrográd és zömmel korántsem új javaslatokat. Ha nem válnak be, ott a fegyveres hatalom: ennyire futotta az ókonzervatívok erejéből 1839-ben, amikor a liberális ellenzék már a korszerűsödő reformpolitika útján járt. Cziráky javaslatainak elfogadása azonos lett volna az ellenzék nyílt kihívásával. A kormányzat eddig nem ment el, de a későbbiekben több ponton figyelembe vette Cziráky elgondolásait. Az imént ismertetett január végi királyi kéziratot szó szerint azonos szöveggel József nádor is megkapta.

15 A nádor Czirákynál lényegesen realistább, az ellenzékkel szemben tapintatosabb, a higgadt tárgyalást és az országgyűlés eredményességét célzó álláspontot foglalt el február 6-i válaszában. A királyi propozíciók sorába, tehát országgyűlési tárgyként indítványozta az 1836: XXI. tc. végrehajtásának ismertetését is,

16 utalva arra, hogy e törvény esetleges végre nem hajtása, az ország integritásának negligálása, az Erdéllyel való unió felé tett első lépés visszavonása a megyék óriási felháborodását idézné elő, s növelné a feszültséget.

17 Sürgette a nádor a főhivatalok mielőbbi betöltését, a követválasztások és követutasítások szemmel tartását, befolyásolását; Czirákyhoz hasonlóan az alsótáblán „alkotmányos érzelmű, királyhoz és hazához egyaránt hű" követeket akart látni, akik nem szegülnek az ún. sarkalatos alaptörvények ellen. Ő is javasolta az előző országgyűlés szenve13 E kívánság -aligha volt reális, hiszen az országgyűlési ifjak zöme a megyei követek mellett hivatalos munkát végző kiküldött volt, másik részük pedig távollevő főrendek képviselője. ''' Az uralkodó levele, illetve Cziráky javaslatainak summázata: Bártfai Szabó: i. m. 330. 15 MOL József nádor, Titk.: Diaet. 24. cs. 16 A tc. az ún. Részek: Kraszna, Közép-Szolnok, Zaránd és Kővár vidéke visszacsatolását rendelte el - a magyar rendek évszázados sérelmi harca eredményeként - Erdélytől Magyarországhoz; ez azt is jelentette, hogy az említett megyék követeit az uralkodónak meg kellett hívnia a magyar országgyűlésre. 17 Bécs végül is elszabotálta a törvény végrehajtását: a visszacsatolás előkészületei sem történtek meg. Kővár vidéke országgyűlési meghívót sem kapott; Közép-Szolnok kapott ugyan, de az erdélyi kancellár - bizonyára nem Bécs tudtán kívüli - utasítására a főispán nem tartotta meg a követválasztást. Vö. MOL Takáts-hagyaték, 8244/e. 1839- esztendei Magyarország Közgyűlésének írásai. I. Pozsony, 1840. 10., 24. sz.; a „Részek" történetére általában: Taborsky Ottó: Az 1836:21. tc. létrejötte. Századok, 1930. 738.