Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

délyesen „alkotmányellenes" követeinek távoltartását a következő országgyűlésről. Fontosnak tartotta a főrendi tábla megerősítését is fiatal, a várhatóan heves tárgyalásokban kormányzati oldalon jól használható erőkkel. Úgy látta ugyanis, hogy egyes fiatal mágnásokat „megfertőzött" az ellenzéki szellem. A továbbiakban már Czirákyval ellentétesen foglalt állást. így az országgyűlés szabályozását illetően üdvösnek tartotta volna a „régi rendezett állapotok" visszaállítását, de kockázatosnak az alsótáblai ellenzék számára oly fontos kerületi ülések létének bolygatását; általában is óvott az ellenzék provokálásától, utalva a kormányzat adó- és újoncszükségletére, melyet alkotmányos úton s nem egy eloszlatott országgyűlést követő fegyveres fellépés révén kívánt biztosítani. Reményét fejezte ki, hogy az ellenzék és az országgyűlési ifjúság - már csak a politikai perek hatására is - mérsékeltebb hangot fog megütni, mint az előző országgyűlésen; az előjeleket ehhez biztatónak látta. A papság és a városok országgyűlési szavazatainak számát a törvény szerint emelendőnek tartotta, de nem vélte alkalmasnak az időt az átfogó rendezésre. Jól ismerte a megyék álláspontját: a városok belszerkezetének - s így a követválasztás és a követutasítás készítése - demokratizálása előtt nem egyeznek bele a városoknak juttatott valóban kevés, egyetlen szavazat szaporításába. A kérdés rendeleti „megoldása" esetén - melyre Cziráky késznek mutatkozott - aligha lehetett volna békés országgyűlést remélni. Az országgyűlés leendő tárgysorozatát illetően József nádor rámutatott, hogy a királyi propozíciók kötelezően elsődleges tárgyalása ellen a rendek alighanem jogos ellenérveket tudnának felsorakoztatni: így itt is taktikus országgyűlési elnökletet javasolt, s nem az izgalmi állapot fokozását.

18 A kormányzatnak kormánypárti sorokból a legszínvonalasabb s így a reformmozgalomra legveszedelmesebb javaslatokat a szerveződő újkonzervatívok tették, ők sem feledkeztek meg a negáció fegyveréről, de vették a fáradságot és tájékozódtak az ellenzék mozgalmáról, és annak ismeretében, s nem pusztán gyűlölködő kitételekre és védrendszer kiépítésére szorítkozva tették meg indítványaikat. így 1838 decemberében egy magát meg nem nevező, de minden bizonnyal Dessewffy Aurélhoz közel álló személy készített összefoglaló jelentést a magyar ellenzék mozgalmáról, melynek során tanácsokat is adott a kormányzatnak.

19 E szerint az oppozíció országszerte felhagyott a „faltörés" politikájával, és Deák tanítása szerint csendesebben, de ki1H MOL József nádor, Titk.: Diaet. 24. cs. 19 A jelentés: MOL Takáts-hagyaték, 8205. 1{) A jelentő itt Metternich magyar alkotmányosságot illető álláspontjával azonos megjegyzést tesz: a magyar törvények zöme gyenge uralkodók alatt született, s így alkalmas talajul szolgál az oppozíciónak. Elismeri tehát, hogy az ellenzék harcában törvények erejére támasz-