Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
PORTRÉK A REFORMKORBÓL
keményen fogalmazott Kossuth: „... felzúdíthatjátok a szenvedelmeket, és a közös teherviselés szent ügye ismét újra megbukik, és az igazság papjai azon keserűséggel vonulandnak vissza a bánat magányába, hogy láták a vészt és el nem háríthaták; mindez megtörténhetik, meg fog történni valószínűleg, de azért ne gondoljátok, hogy jóslatom nem teljesülend. Én mondom nektek: teljesülni fog; osztozni fogtok a népnek minden terheiben... Adózni fogtok uraim! de most még tőletek függ adómentességtök feláldozásával birtokotok érdekét megszilárdítni, polgári szabadságtokat megtartani, sőt öregbíteni... Adózzunk urak, különben megadóztatunk. Menjünk, különben menettetünk." 1 ^ Másutt arra figyelmeztette nemes társait: a kiváltságokat fel kell adni, mert a nemesség politikai vezető szerepe csak így menthető át. Legyen a nemes a testvérek közt az elsőszülött, a család vezetője, vigyázva arra, hogy ne legyen már megint késő... Látható, hogy Kossuth az 1843/44-es országgyűlés eredménytelensége láttán szakított a kényszerűen vállalt fokozatosság elvével. Már nem érte be a negyed igazsággal, az egészet kívánta. „Európa szerte csak a koldus adómentes, minálunk az úr. Minálunk a koldusok s cselédek privilégiumával a nemesség bír. Ezen állapotot lehetetlen fenntartani... ha megadjuk magunkat idején-korán, az igazságnak leszünk adózók, de maradunk birtokosok... ha meg nem adjuk magunkat, szintúgy leszünk adósok, de aligha maradunk birtokosok... A józan választás, úgy hiszem, nem nehéz dolog." 16 Az érdekegyesítés politikájának része volt a megyegyűlésben, országgyűlésen képviselet nélküli jogfosztottak képviselete, a népképviselet. Kossuth a minél szélesebb választójogi reform híve volt, de itt is ügyelni kellett a mérsékelt fokozatosságra. így a jobbágyság esetében előbb a jobbágyfelszabadítást, majd az azt követő megyei és országos képviseletet szorgalmazta, mérsékelt cenzus alapján. A szabad királyi városok esetében viszont az arisztokratikus beligazgatás, az igen kevesek által választott és önkiegészítő testületek reformja, a mérsékelt cenzuson alapuló városi választójog megadása után szélesítette volna a városok országgyűlési képviseletét is, felszámolva azt az igazságtalanságot, mely szerint az összes királyi város együtt bírt egyetlen szavazattal, míg a megyék mindegyike egy-egy szavazattal rendelkezett. Nos, éppen a közteherviselés és a városi kérdés bukott meg Bécs és a főrendek ellenállásán 1843/44-ben, az országgyűlésen. Az országgyűlés kezdetén sokan bíztak az eredményességben. Egyesek hittek abban, hogy a bécsi kormányzat az 1840. évi amnesztia után a mérsékelt reformok támogatója lesz. Erre utaltak az ún. királyi propozíciók (az or15 „Adózzunk!" - Hetilap, 1846. december 25. Közli Pajkossy Gábor (szerk.): „Nemzeti újjászületés". Válogatás Kossuth Lajos írásaihói és leveleiből. Bp., 2002. 98. K '„Adó" - Hetilap, 1846. december 15. Közli: Pajkossy: i. m. 93.
