Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
előkészítő jellegű kerületi ülések (demokratikusan választott elnökkel, jegyzőkkel) váltak meghatározóvá a hivatalos országos ülések helyett, amelyeken a perszonális, mint a kormány képviselője elnököl. Ideje véget vetni a visszaéléseknek - folytatta Cziráky -, mert „fogytán a türelem". Konkrét javaslatai azonban ugyancsak vérszegények: az országgyűlésen sok országos ülést kell tartani s ezzel kiszorítani a kerületi üléseket, erősíteni a királyi tekintélyt, s megakadályozni azt, hogy a nemesség a felségjogokba avatkozzék." 1839. január végén a király fordult Czirákyhoz. Jelezte, hogy az országgyűlés megtartása a törvényes határidőn belül feltett szándéka, s ezért javaslatait kérte: mit tartalmazzanak a királyi propozíciók az újoncozáson és az 1836: XI. tc-ben kitűzött katonatartási tárgyon túl; hogyan kellene a kerületi ülések rendellenessé vált hatáskörét szűkíteni, a „hely szentségét sértő" országgyűlési ifjúságot megregulázni, a „törvényes szavazatukat elvesztett" városi és papi követek helyzetét rendezni 12 (már felmerült tehát Bécsben a városi és egyházi szavazatok növelésének gondolata az ellenzéki követek ellensúlyozására); és hogyan lehet az 1791 :XIII. tc. „előírását" megtartani, mely szerint Metternichék interpretációjában - az országgyűlés első tárgya csakis a királyi propozíciók tárgyalása lehet. (Bécsben jól tudták már, hogy az ellenzék törekvése az, hogy a követutasítások többsége mondja ki: amíg a törvénysértésekkel kapcsolatban a kormányzat jogorvoslatot nem ad, más tárgyat a követek ne tárgyaljanak.) A nagy fordulat igényét aligha jelző kérdésekre Cziráky kisebb tanulmányban válaszolt. Javaslatai: biztosítani kell, hogy a főrendeknél megfelelő személyek és kellő számban képviseljék a kormányzat érdekeit; az alsótáblától távol kell tartani, azaz a választásokon kibuktatni az oppozíció vezetőit, s ennek érdekében is gyorsan befejezni a hűtlenségi pereket, nehogy a perben állók ítélet híján követté legyenek választva. A kerületi ülések visszaszorítandók az előzetes tanácskozások szintjére, az üléseken az if" Hogy Cziráky mit értett a felségjogokon, azt megvilágítja, hogy az alsótábla 1830. évi kívánságát, miszerint a kormányzat indokolja meg adó-, ill. újoncigényét, a háború és béke körüli döntés felségjogába való súlyos beavatkozásként értékelte. 12 A reformországgyűlések idejére kialakult s 1833-ban országgyűlési határozattal is megerősített szokás szerint a szabad királyi városok - számuk 40 felett volt -, akárcsak a papság, összesen egy országgyűlési szavazattal rendelkeztek. A városok évek óta követelték főként az 1Ó08:I. és 1723:VII. tc.-re hivatkozva - szavazataik számának növelését: így pl. 1835ben az országgyűlésről fordultak felirattal az uralkodóhoz. A kormányzat számára a városi „voksok" növelése előnyös lett volna, hiszen a Királyi Kamarától függő és szűk patrícius réteg által vezetett városok szavazatai a kormányzatot erősítették volna. A megyei követek minden erejükkel ellenálltak a városok követeléseinek. A városi szavazatok ügyéhez: Gergely: i. m. 715.; Ballagi Géza: Az 1839/40-i országgyűlés visszhangja az irodalomban. Bp. 1890. 81. s. köv.; Kassa város körlevele, 1839- január 18.: MOL Regnicolaris levéltár. Archívum palatinale secretum archiducis Josephi. Diaetalia (a továbbiakban: József nádor, Titk.: Diaet.) 24. cs.; Uo. Takáts-hagyaték, 8207., 8223., 8229.
