Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN

vei. Az 1829. július-augusztus folyamán, több mint egy hónapig tartó királyi biztossági részletes Körös-bejárás alkalmával Arad megye már szorgalmazta azt, hogy a kieső malmokat pótlandó, a Fehér-Körös mentén malomcsatorna épüljön. Gr. Zichy Ferenc Körös-szabályozási királyi biztos 1830. januárban jelezte a megyének, hogy a szabályozási terv keretében már szerepel is a Borosjenő felett megépítendő malomcsatorna. Gr. Zichy Ferenc korábban a Sárvíz szabályozásánál volt kirendelt királyi biztos. Az 1810-ben, az első folyószabályozási társulatként létesült Sárvízi Csatorna Társulat mérnöke pedig Saátor Dánielt követően Beszédes József volt. így érthető, hogy Zichy miért pártolta az aradi csatorna gondolatát azonnal, s az is, hogy miért pont Beszédest ajánlotta az aradi, érintett birtokosok figyelmébe. Tény, hogy Beszédes 1831- októberben már e birtokosok meghívására vizsgálta a Fehér-Köröst és a malomépítések lehetőségét, s már ekkor javasolta: a tervezett csatornát az érdekelt földesurak társulata építse meg. Beszédes számára a minta a sárvízi — igen sikeres és eredményes — társulat volt, de ezen túl bizonyára nem maradt rá hatás nélkül - a reformkor kezdetén! - a polgárosodás, a liberalizmus Magyarországon épp ekkor terjedni és hatni kezdő gondolatköre sem. Nemzetünk nagy ébresztője, a kor kívánalmait, igényeit a maga összefüggéseiben elsőként felfogó és programmá fejlesztő Széchenyi István korszaknyitó műve, a Hitel, már 1830-ban megjelent. Tudjuk, hogy Széchenyi reformizmusa nagy súlyt helyezett az ország gazdasági fejlődésére s az ennek érdekét szolgáló sorozatos vállalkozásainak (18271830: Magyar Tudományos Akadémia; 1830: pesti kaszinó, Állattenyésztő Társaság; 1836-tól Gazdasági Egyesület; 1836-1839: budapesti hídegyesület és Lánchíd; 1839: Hengermalom Rt.; 1842: Sopron-Vasi Szederegylet; 1843: Pesti Kikötő Társaság; 1845: Budapesti Tunnel Társaság; 1846: balatoni gőzhajózás részvénytársasági alapon) éltető alapeleme a társulati eszme volt. Széchenyi számított ugyan a kormányzat segítségére, és e segítség elnyerése érdekében megalázkodni és alkalmazkodni egyaránt kész volt, de életművének, történelmi jelentőségének sarkköve az, hogy tudatosította kortársaiban: a nemzetnek önmagából és az összefogásból kell erőt merítenie. 1848-ban, a Tisza-szabályozás kapcsán így írt erről: „... A nemzeti fölvirágzás nagy munkáját soha, s sehol nem állítá ki fejedelmek s kormányok korukat meghaladó szelleme, hanem a nemzet közértelmi kifejlésének s érdekegyesülésének hangyamunkája..." Egyre többekben tudatosult Széchenyi nyomán: egy-egy vállalkozás sikerének alapja nem a kormányzati segély, vagy az érdekeltektől összegyűjtött adományok, hanem az érdekek tudatosítása s az érdekeltek demokratikus, önkormányzati társulása. Mindez Arad megyére sem maradhatott hatás nélkül. 1832 elején több Arad megyei birtokos fordult a megyei közgyűléshez, jelezve: a malomcsatornát saját költségükön, arányosan felosztva az összeget