Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN

juttatásban a megyei tisztviselők is részesültek, sőt időnként a Csabán állomásozó csapatok tisztjei is - a lakosság és a katonaság közti jó viszony érdekében. 1797-ben, pl. pünkösdkor 40 bárányt osztottak így szét. 1794-ben már az is előfordult, hogy a csabai ispán a bíróval házhelyeket osztott pénzért, illetve szolgálatok (ledolgozás) fejében. Az elöljáróság és a lakosság mindezt nem sérelmezte, bevett szokásként értékelte. Inkább foglalkoztatta a lakosságot az ekkor induló úrbéri sérelmek sorozata - itt már nem késlekedtek az érintettek az úrbéri perek megindításával. így indul per 1800-ban 60 lakos nevében túlroboltatás miatt; e perben a lakosok nyertek, és így 1804-ben az új uradalmi számtartó, Omaszta István fizette ki járandóságukat, 156 frt-ot. Ezzel színre lép a kései feudalizmus kori Csaba legnagyobb vámszedője, Omaszta István. 1797-ben került Csabára (a katolikus Omaszta-ág alapítójaként) jegyzőnek, majd 1803-tól uradalmi számtartó lett, s ettől kezdve, 10-15 éven át szabályos rémuralmat honosított meg. Mindenekelőtt létrehozta a bűnszövetkezetet: bevonta üzelmeibe - legalábbis fő vonalakban - felettesét, Vidovich Mihály prefektust, akinek testvére történetesen éppen Békés megye alispánja volt. Elérte, hogy Vidovich felé csak rajta át mehetett bármiféle írás, vagy bejelentés, mindenben az ő szava volt az első Csabán. Ezután alulról is biztosította magát: belenyúlt a bíróválasztásba, s kiszemelt embereit futtatta be. így történt ez Lukoviczki János esetében is, akivel együtt két, szóba sem jöhető alakot jelölt; így is csak erőszakkal, a háborgók megfélemlítésével, figyelmeztető deresre húzásával érte el Lukoviczki „megválasztását". Egyébként ekkortól hosszabb időn át kizárták az összlakosságot a bíróválasztásból, s csak a nagyobb gazdákat hívták meg. A bűnszövetkezet kialakítása utáni időben Omaszta 200 házhelyet osztatott ki korrupt módon - pénzért, főként aranyakért, mivel bankót el sem fogadott; az így létesült utcát a csabaiak csak egyszerűen „arany" utcának nevezték, Omasztát pedig „Arany-Ezüst-Nosza "-ként emlegették. A bírákkal és a hasonszőrű elöljárókkal Omaszta üzletelni kezdett, mégpedig a helység kasszájának rovására. Volt eset, hogy 16 ezer frt-ot vettek kölcsön különféle kereskedelmi műveletekhez; a pénzeket általában - évek után - visszafizették, természetesen kamat nélkül. Nem kis összegnek azonban nyoma veszett: az elöljárók 80 ezer frt hollétéről nem tudtak a későbbi vizsgálat során számot adni. Ezekből Vidovich prefektus és Schneé inspector (felügyelő) is részesedett: 6580 frt-ot kaptak az elöljáróságtól 1808-1809-ben. Állítólag kedvező taxa-összeget jártak ki Csabának, s ezért kapták a nem kis összeget. Mindennapos volt, hogy Omasztának, Lukoviczki, majd utána Bottyánszki György és Áchim Mátyás bíráknak és másoknak csabai jobbágyok és zsellérek dolgoztak uradalmi juttatások fejében. Volt, aki közel egy évig dolgozott nekik egy házhelyért. Aki szót emelt, rövid úton került a deresre, amelyen 12-30 botot könnyen rászámoltak. Egy-egy nap - „megesett"- 30