Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN
kis taxa fizetésének kötelezettsége alighanem több mesterséget is visszatartott a testületi szervezkedéstől, annál is inkább, mert helyi céh nem létében mondjuk - az aradi céh aligha volt képes érdemben korlátozni egy csabai kontár tevékenységét...). 3 " 1818-ban terjeszti fel a megyei közgyűlés a csabai kovácsok és kerékgyártók privilégiumkérvényét, miután az uradalom már áldását adta a kezdeményezéshez. 39 Prilis János Trencsénből származott gombkötő viszont megelégedett azzal, hogy az aradi céhbe kérte a belépést (1828ban is csak egy gombkötő élt Csabán). 40 A szűcsök ugyancsak 1818-ban kaptak jogosítványt. 41 1820-as a csabai molnárok és pintérek testületének privilégiuma 42 - ez azért érdekes, mert az országos adóösszeírásban 43 ilyen szakmák „hivatalosan" nem léteztek; jele ez ismét annak, hogy összeírásaink csak alapul szolgálhatnak, de a belőlük kielemezhető kép még bővíthető más források bevonásával. Megjegyzendő, hogy a privilégiumot, az említett taxa ellenében, a Kancellárián, tehát Bécsben kellett átvenni: ismét egy ok arra, hogy egy - mondjuk - négy-öt fős szakma ne igyekezzen céhet alapítani. Bécsbe utazni: ez kéthetes távollétet és több száz frt kiadást jelentett akkor, amikor egy mester jövedelme nemigen érte el az évi 50-60 pfrt-ot... A vékonyszabók, szűrszabók és gombkötők 1830-ban kérték Csabán a céhszervezés engedélyezését; közös, társult céhet akartak, ami az említett szakmák gyengeségére utal." Az engedély 1831-ben meg is érkezett. 45 Ha belenézünk a községi elszámolásokba, láthatjuk, hogy a már említett molnárokon és pintéreken kívül más szakmák is existáltak Csabán, melyek valamely okból a hivatalos összeírásokból kimaradtak. Az 1828-ban összeírtakon túl 46 találunk helységünkben (csak a közös épületeken dolgozók közt!) asztalost, üvegest, lakatost, kőművest, szappanfőzőt (ez ugyan bejegyzett ipart is űzött: gyertyaöntést). Igaz, egy-egy igényesebb munkához idegeneket is hívtak - pl. a kiváló gyulai építőmestert, Czigler Antalt és csapatát, akik a községháza bővítésén dolgoztak (1824-1825); Czigler építette jórészt a nagytemplomot is, amelyet 1824-ben szenteltek fel (érdekesség, hogy az építkezés mérnök-felügyelője, ifj. Tessedik Sámuel, a nagy szarvasi Tessedik fia volt: mint Haán írja, három Tessedik Sámuel is nagy érdemeket szerzett Békés megyében az evangélikus templomuk körül: a nagyapa - mint csabai lelkész 38 BML Közgy. ir. 1818/982. 39 Uo. 1818/1024. 40 Erdei Aranka: Békés megye társadalma és gazdasága 1828-ban. Gyula, 1986. 90. 41 BML Közgy. ir. 1818/294. Ugyanakkor kapták azt meg az orosházi csizmadiák is. 12 Uo. 1820/130. 43 Erdei: i. m. 89. 44 BML Közgy. jkv. 1830/814. í5 Uo. 1831/90. 46 Erdei: i. m. 89. 47 Haán: Békéscsaba történetei, m. 115.
