Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN

nem folytatott agrártermelői tevékenységet. További 1-2 ezret bizonyosan kitett az agrártermelés marginális, nem termelő elemeinek száma (csősz, erdőkerülő, uradalmi - nem értelmiségi - alkalmazott stb.). Néhány százra rúghatott még azon keresztény iparosok, kereskedők száma, akiket az összeírások zsellérnek vettek, elégséges jövedelem híján. Ha a 3000 nem agrártermelő családfőt leszámítjuk, akkor a mezőgazdaságból élők 1847-es 85%-os össznépességen belüli aránya 77-78-ra csökken; nem változtat ez a feudális kori Zemplén agrárjellegén, de mégis pontosítja a képet, és segít megérteni a kapitalizmus első időszakában kibontakozó tendenciákat. A 3000 családfő leszámítása után Zemplén még inkább „telkes megyévé" válik: 1847-ben a 41%-nyi parasztsággal szemben nem 44, hanem csak 36%-os zsellérség áll az össznépességen belül. Az immár 15 000-re tett 1847-es agrártermelő-zsellér családfői számon belül úrbéres zsellér kb. 10 000, azaz 66—67% lehetett - a maradó 33-34% volt majorsági zsellér.

112 Ez is elegendő szám ahhoz, hogy Zemplén egyike legyen azon megyéknek, ahol a jobbágyfelszabadítás után felerősödő, jelentős feszültségekhez vezető majorsági zsellérkérdés élesen exponálódott évtizedeken át. A zselléreknél - mivel a feudális kategóriába szorították őket - kell kitérnünk a zempléni zsidóságra. II. Józseftől kezdve, aki könnyítette számukra is az iparűzés lehetőségét, sőt segítette a városba költözésüket is (később jó néhány szabad királyi város továbbra is ellenállt a zsidók beáramlásának), a zsidóság nagy számban költözött Magyarországra, így a Galíciával határos körzetekbe; a legtöbben Zemplénbe jöttek, ahol is számuk 1805-re elérte a tízezer főt.

113 Fényes Elek 1837-ben 14 619 zsidót említ, s mivel az ő népességi adatai, a nemességet leszámítva is kb. 40 000-rel haladják meg a népösszeírások adatait, az arányos számolás végett a zsidók számát kereken 12 000-re tesszük. E 12 000 fő családi, illetve foglalkozási megoszlására egyetlen adatsorunk van, az 1830-as években készült megyei zsidó összeírás.

114 Sajnos csak 6 kerület anyaga maradt meg (vagy készült el?). Ez a 6 kerület azonban a Hegyaljától a középső részeken át a felső vidékekig terjedt s így bízvást tekinthető általánosíthatónak. reprezentálja megyénk zsidóságának foglalkozási struktúráját, hiszen minden megyén belüli tájegység képviselve van benne - Zlt. Kgy. 1837/1664. 112 Más támpont híján az úrbéres telkek és zsellérhegyek 1852. évi összeírását vettem alapul (MOL D 114-5359/1852), mely szerint a kormányszervek 7368 zsellérhely létezését fogadták el. Ha az 1828-as országos összeírás adatait számszerűen nem is, de belső arányaiban elfogadjuk, akkor a házas és hazátlan zsellérek száma mintegy 10 000 volt. l,i Pápai, 1963. 173. A zsidók száma az országban 1787-1805 között 80 000-ről 127 000re, majd 1857-ig 388 000-re nőtt. 114 Zlt. Kgy. 1837/1664. Az összeírást már 1830-ban elrendelte a Helytartótanács, de a munka - mint szinte minden a korabeli megyei ügyintézésben - igen lassan haladt, s végül is csonkán maradt ránk: 16-ból csak 6 kerület anyaga lelhető ma fel.