Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

A MEGYÉK VILÁGA A REFORMKORBAN

bortermelés és borkereskedelem még ekkor is vonzó, szabadabb, kötöttségektől mentesebb, polgáriasodó életet tett sokak számára lehetővé. A gazdálkodás lehetőségeit behatárolta, negatívan befolyásolta a mezőgazdaságilag hasznosítható földterületnek (a természeti adottságokból is következő) művelési ágak szerinti megoszlása. Az 1. táblázatból látható, hogy a szántók-rétek és legelők aránya mélyen az országos átlag alatt maradt, az erdőterület viszont erősen meghaladta azt; a földesurak kezén lévő erdők, többnyire még okszerű kezelés híján, nem sokat jelentettek a népesség számára. Egyedüli pozitívum a szőlőterület országos átlagot meghaladó aránya.

2 A művelhetetlen területek aránya (l4,6l%) meghaladta az országos átlagot (12,45%).

3 Egészében véve Zemplén, az 1844-es országgyűlési osztályozás szerint, a földminőség alapján felállított nyolc osztályból az ötödikbe került Gömör, Hont, Szabolcs, Szatmár és Zólyom társaságában (a legmagasabb osztályzatot Fejér, Sopron, Mosón és Pozsony, a legutolsót, a nyolcadikat Árva, Máramaros és Turóc „érdemelte ki").

4 A megyén belül természetesen - láttuk feljebb - nem volt egységes a földminőség: néhány hegyaljai, Terebes és Nagymihály környéki község elérhette az I-II. osztályú minősítést, de a III—VIII. osztályba egyenként is sok község tartozhatott. Felső-Magyarországon általában s így Zemplénben is a kortársak korszakunkban egybehangzóan regisztrálták a - ha lassan is, de szaporodó - népesség és a nem bővíthető, illetve sok helyütt szűkülő termőföldek ellentétét. 1767-hez képest 1828-ra Zemplénben is - bizonyára a feudalizmus válságának egyik tüneteként - csökkent a terméshozam, kimerülőben volt a jobbágy is, a termőföld is; az elszegényedés határozottan megállapítható, még ha számolunk is az adóösszeírásokkal kapcsolatosan megrajzolt sötét képek túlzott - tendenciózus, adócsökkentésre játszó - voltával.

s A megye lakossága nemzetiségileg és vallásilag is erősen tagolt volt. Az alig több mint egyharmadát tevő magyarokon kívül jelentős számban éltek itt ruszinok, szlovákok, zsidók, németek, sőt néhány százfős „görög", azaz balkáni kereskedőréteg is színesítette a nemzetiségi térképet. E nemzetiségek vallásuk szerint katolikusok, görög katolikusok, görög rítusú ortodoxok, reformátusok, evangélikusok és zsidók voltak. A községnevek tucatjai, százai utalnak a megye nemzetiségileg erősen tagolt voltára (hogy csak a legnyil1 Uo., illetve Galgóczi Károly: Magyarország, a Szerbvajdaság s Temesi Bánság mezőgazdasági statisticája. Pest, 1855. 29. i Galgóczi, 1855. 29. alapján számítva. " Uo. 48. s Zemplén gazdaságföldrajzi, illetve általános gazdálkodási helyzetéhez: Galgóczi: i. m. 1855. 51.; Barta István: Paraszti vándormozgalom a Felvidéken 1834/35-ben. Agrártörténeti Szemle, 1966. 238.; Oláh József: A robotmunka a sárospataki-regéci uradalomban a XIX. sz. első felében. In: Agrártörténeti tanulmányok. Szerk. Szabó István. Bp. I960. 271.