Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

induló perek ezrei sokezer embert szegényítettek el. Hasonlóan érvelt a nem nemesek birtokbírhatási joga mellett. Deák figyelmeztetésül és oktató célzattal társai, de a kormányzat felé is így összegezte az országgyűlés fő tanulságait: „...ha ezen országgyűlés meggyőzte a kormányt arról, hogy hazánkban a veszélyes ingerültséget nem azok terjesztik, akik a józan haladásnak békés ösvényén törvényeink számos hiányát pótolni... a nemzeti erőt munkásságra ébreszteni ... törekednek, hanem azok, kik a törvényszerű haladások... mozgását is közalkotmányt veszélyeztető mozgalmaknak nézve, s a hatalomnak törvény elleni rémületes eszközeivel is kívánnák gátolni a nemzet kifejlődését... Ha másrészről megtanulta a nemzet, hogy azon polgári jussok legbiztosabbak, melyek nem csak törvény tábláira vannak holt betűkkel írva, hanem minden polgárok kebelében kiolthatatlanul élnek; ha megtanulta, hogy morális erő a nemzetek legnagyobb kincse... ha kormány és nemzet megtanulták ezeket: akkor a nyereség nagy, mert jövendőnk biztosítva van." A haza bölcse pedagógusnak sem volt alávaló. Azoknak, akik tán kevesellték az eredményeket utalt arra, hogy 1825 óta mégis csak halad az ország; a kezdés mindig nehéz, de minden lépés javítja az esélyeket. Legfontosabbnak, ami nélkül siker nincs, a tűrni tudást tartotta, melynek minden bukásnál jelszava: „Csak újra és ismét újra." Deák vezérsége, általános tekintélye az országgyűlésen egyértelmű volt. A szilárd jogvédelem politikájának alapelveit már 1835-ben megalapozta, melyek 1836-os követjelentésével országszerte mérvadóvá váltak a reformellenzék köreiben. 1839 júniusában - mint láttuk - az utasítások alapján vert seregként érkező ellenzéket fegyelmezett, összetartó csapattá formálta, s ha a győzelmet nem is érhette el, egyéves kemény munkával, rendezett visszavonulás közepette elkerülte a vereséget. Beszédei, az általa megfogalmazott feliratok, üzenetek a magyar értekező próza remekei: a szövegük egyértelmű, világos, mindenki számára követhető volt. Mély, erős hangja a terem minden pontján hallhatóan zengett. Bonyolult ügyeket is képes volt szellemes tömörséggel megfogalmazni, vagy éppenséggel egy jóízű adomával egyértelművé tenni. Mindig nyugodt volt, viharok közepette is tökéletesen koncentrált. A taktikát pedig mindig a mögötte álló sereg erejéhez szabta. Egy-egy ülésen általában nem elsőként szólt; a kezdést átengedte másnak, akit viszont nem egyszer felkészített, ötletekkel látott el. Majd a vita előrehaladott állapotában aztán szavaival rendre eldöntötte a kérdést, legalábbis az ellenzék oldalán. Jogászi felkészültsége, memóriája, gazdag érvrendszere, sziporkázó taktikai érzéke az ellenfeleket is lenyűgözte. Egyénisége szeretetre méltó volt, stílusában kerülte a bántó élt, az ellenfelet ellenfélnek és nem ellenségnek tekintette, így volt képes arra, hogy a mérsékelten ellenzéki, a kemény jogvédelmet feladó utasítással rendelkező társait is a kellő időben rá tudta venni, hogy a menthető mentése érdekében vele tartsanak. A magánkonferenciákon és ked-