Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
veit helyén, a pozsonyi ligetben séta közben, a rendszeres megbeszéléseken remekelt; - a háttérmunkában, kompromisszumok kimunkálásában felülmúlhatatlan volt. Ellenfelei is alkalmanként hozzásegítették a vereség elkerüléséhez, mert győzelmüket talán - Deák érvei hallatán - keserűnek érezték volna. Beszédei másolatokban országszerte terjedtek, s így hatása messze túlnyúlt Pozsony határain. 88 1839-ben 36 éves volt, ám már 1835-ben egyértelmű lett országgyűlési vezető pozíciója! József nádor több ízben is vele egyeztetett, nehéz esetekben már akkor is. Ellenzéki társai természetesen nagyra értékelték, elismerték. Benyovszky Péter, a politikai perek híres ügyvédje, pl. 1840. május 3-án, közvetlenül az országgyűlés berekesztése után így írt Wesselényihez: Ilyen érdekteljes országgyűlés még nem volt. „Deák Ferkó, kit mind a két pártban lévők tisztelnek, kiben mindnyájok vélekedése pontosul, vala vezére, s csak ennek köszönhetjük szerencsés lefolyását." 89 Klauzál Gábor, az országgyűlésen Deák elsőszámú segítője, munkatársa szerint: „Deákban nem csak Zala, de az egész haza méltán leli büszkeségét." 90 A másik oldalról Dessewffy Aurél is egy főrendi ülésen „nagytehetségű férfiú"-ként jellemezte, „kinek az országgyűlés folyására fontos befolyása van". 91 Volt is része megbecsülésben. 1839 októberében, névnapján Deákot az ifjúság fáklyás zenével és éljenzéssel tisztelte meg; másnap a teljes országgyűlési testület üdvözölte, a követek vetélkedve nyilvánítottak jókívánságokat. 92 Többen úgy vélekedtek róla, hogy olyan az esze, mint egy görög bölcsé, s a szíve mint egy jó gyereké. Mások Kölcseyhez hasonlították, mert nála is jelentkezett időnként a borongó kedély; az optimizmus kevesebb volt benne, mint a kötelességtudat. 1840. május 13-án az országgyűlési ifjúságtól díszes, bőrkötéses emlékkönyvet kapott, tisztelői, barátai, társai - ezer ember! - aláírásával. 93 Az országgyűlés után számos megye kitüntetésként tiszteletbeli táblabíróvá nevezte ki. Tolnában pl. több ezer ember jelenlétében eskették fel ünnepélyesen. 1840 augusztusában, Széchenyi névnapján, Nagycenken gyűlt össze a reformtábor számos képviselője, s az ünnepi beszédet Deák tartotta, ami a közmegbecsülés egyértelmű jele volt. Szerénységét azonban nem kezdte ki a sok ünneplés. Az ünneplések sora elől kitérve, az országgyűlés után, amint csak tehette, hazatért Kehidára. 94 88 Vö. pl. Takáts-hagyaték 8293/c. 89 Ferenczy: i. m. I. 297. 90 Stuller: i. m. I. 195. (augusztus 14-i kerületi ülés). ,;i Uo. I. 244. (augusztus 26-i főrendi ülés). n Stuller: i. m. I. 360. «Uo. II. 991., Ferenczy: i. m. I. 297. ' M Ferenczy: i. m. I. 280., 298., Takáts-hagyaték 8293/c., Beöthy: i. m. I. 352.
