Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)

Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS

gyűlésen végül is 55 törvénycikk született, melyek terjedelme a törvénytárban 104 nyomtatott oldal. A magyar nyelv egyedüli hivatalos nyelvvé tételében új lépést sikerült előre tenni. Már az országgyűlés kezdetén a nádor segítségével sikerült elér­nie az alsótáblának azt, hogy az uralkodó pár üdvözlése és a viszontüdvözlés - első ízben - magyarul történhetett. Az országgyűlés a továbbiakban magya­rul terjeszthette fel feliratait, a Helytartótanács, az udvari kamara, az egyházi hatóságok magyarul voltak kötelesek a magyar hatóságokkal levelezni. Azt viszont még nem lehetett elérni, hogy a királyi leiratok is magyarul készülje­nek és azt sem, hogy a hiteles magyar törvényszövegek mellől a latin változat kiküszöböltessék. Az oktatási nyelv sem lett általánosan és kötelezően ma­gyar. A nyelvügyben ekkor már nagy ellentétek feszültek. Busán, horvátor­szági követ még 1839 júniusában tiltakozott a magyar nyelv horvátországi kiterjesztése ellen és nem fogadta el a feliratok magyarnyelvűségét sem, ra­gaszkodott a latinhoz, mint Horvátország diplomatikai nyelvéhez. (Tudnunk kell, hogy a magyargyűlölő horvát Gaj nem csak lapengedélyt, de magas kor­mánykitüntetést is kapott 1839-ben.) Deák nagy mérséklettel és empátiával reagált Busán beszédére. Békességet kívánt és azt, hogy a horvátok őrizzék nemzetiségüket. Senki sem kívánja, hogy a horvátok magyarul beszéljenek, csak arról van szó - folytatta, hogy az ország s benne Horvátország diplomá­ciai nyelve legyen a magyar - a holt latin helyett. Javasolta, hogy a horvátok ebben kapjanak 10 éves moratóriumot. A csillapító szavak nem hatottak. A kútmérgezés már megtörtént. 1840 áprilisában az országgyűlés nyelvi vitájá­nak végén Deák már azt is felvetette, hogy Horvátországban a latin helyett a horvát legyen belső ügyekben a hivatalos nyelv. De saját maga jelezte: erre nem lenne többség a horvát tartomány gyűlésen... A horvát megyék a latinhoz ragaszkodtak.(!) Ilyen körülmények között, Bécs vonakodása mellett az elért eredményre Deákék joggal tekinthettek örömmel, ha tudták is, hogy még van teendő. A nyelvüggyel kapcsolatosan utalhatunk a deáki harcmodor gazdag fegy­vertárának egy elemére. Egy alkalommal, amikor élesedett a vita a feliratok magyar nyelve körül, Deák egy ezzel foglalkozó, a fő ellenzéki érveket tartal­mazó feljegyzést „felejtett" az ülésteremben, jól látható helyen. A csomag ter­mészetesen a perszonálison át a nádorhoz jutott, aki kijárta Bécsben az en­gedményt s így a rendek már 1839 szeptemberétől magyarul írhattak fel, amit aztán a törvény is tartalmazott. 72 A királyi propozíciók első pontjára, az újoncozásra 11 hónapi obstruk­72 Miskolczy Gyula.- A horvát kérdés története és irományai. Bp. 1927. 227., Ferenczy i. m. I. 284., Miskolczy: A kamarillai. m. 153-, Irományok\l. 118. sz. (rendi törvényjavaslat), uo. III. 173- (leirat), uo. IV 417. (leirat), Deák követjelentése - Deák: i. m. 265.

Next

/
Oldalképek
Tartalom