Erdész Ádám - Á. Varga Gyula: Történelem és levéltár. Válogatás Erdmann Gyula írásaiból (Gyula, 2004)
Az 1839-1840. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉS
kérdés, hogy Deák záró követjelentése korántsem volt meghunyászkodóan lojális a kormányzathoz, sőt. Széchenyi mindenesetre számított Deákra, mint kiegyenlítő, középpárti erőre - s ennek majd a '40-es évek közepétől lett volna nagy jelentősége Széchenyi számára, de Deák nem állt kötélnek. Bezerédj, a tolnai reformer-ellenzéki úgy látta, hogy 1840 májusával „Egy kedvezőbb kor látszik közeledni". Ő sem kívánt kegyelmet, de hitt a kormányzat őszinte békeakaratában, örült a politikai terror végének, miközben Deákkal együtt a jogvédelmet az amnesztiával ő sem látta lezártnak. 68 Beöthy Ákos az amnesztiában az ellenzék sikerét látta; szerinte az ellenzék az országgyűlésen végig uralta a helyzetet, s ha alakilag nem is, de lényegében a kormány vereséget szenvedett. 69 Az egy teljes éven át vért izzadó Deák, aki a vesztett állást nem kis ügyességgel tudta döntetlen színűre vinni, a jobb pozícióban lévő kormányzat ellenében, alighanem vitatta volna Beöthy Ákos nézetét. Trócsányi Zsolt viszont jól látta: a kegyelmi tényt az ellenzék helytállása vívta ki. 70 Kérésre, azaz jogfeladás esetén már korábban aláírták volna Bécsben a kegyelmet. Kéretlenül csak Deák zsenialitása és társai együttműködése vívhatták ki. Az országgyűlési ellenzék jó része értesült arról, hogy az amnesztialeirat fel nem olvasott szövege kegyelmet tartalmazott, de szemet hunytak Deák és a nádor csínytevése felett, mint ahogy Bécs is szemet hunyt, hiszen az élesedő keleti válság közepette nem engedhette meg magának a magyarországi konfliktus folytatását. Batthyány Lajos volt az egyetlen a kiemelkedő ellenzékiek közül, aki zúgolódott az amnesztia miatt, a kihirdetés módja miatt is. Deák tartott is attól, hogy Batthyány Lajos esetleg fellép a kibékülés ellen, és agitációba kezd. Batthyány valóban dühösen távozott Pozsonyból az általános öröm közepette. Azonban realista volt, nem lépett fel nyilvánosan Deák ellen, jóllehet pl. a Zala megyei közgyűlésen, ahol Deák záró követjelentését tárgyalták, ő is jelen volt. 71 A háttértárgyalások hírére felgyorsult a törvényelőkészítő munka is Pozsonyban. Az amnesztia, a „békekötés" után pedig szinte záporoztak az alsótábla által korábban felterjesztett törvényjavaslatokra az uralkodói válaszok, leiratok. 1840. május 4. és 10. között tíz leirat érkezett. Bécsben is elérkezettnek látták az időt a gesztusokra s így a sokáig eredménytelennek tűnő ország68 Bodnár-Gárdonyi: i. m. II. 100. • Beöthy: i. m. I. 335. 70 Trócsányi: i. m. 338. 71 Molnár András: Batthyány Lajos a reformkorban. Zalaegerszeg, 1996. 54-, általában az amnesztiáról és körülményeiről: Ferenczy: i. m. I. 274-, Varga János: Deák és az első magyarpolgári büntetőrendszer tervezete. (Zalai Gyűjtemény 15.) Zalaegerszeg, 1980.151-, Wirkner Lajos: Élményeim. Bp. 1880. 108., Trócsányi: i. m. 443., Miskolczy: i. m. 112., Áldor Imre: A haza bölcse. Emlékkönyv. Bp. 1976. 64.
